Három egymást követő vereség után látogatunk a Selhurst Parkba, amely kirándulás sosem tartozott a legkönnyebbek közé. Hogy nem csak a United van teljesen formán kívül, hanem mai ellenfelünk is, azt jól bizonyítja hogy a Palace is hármat zakózott zsinórban, ráadásul hozzánk hasonlóan még gólt sem lőttek ezen meccsek alatt. Egyik sorozat ma megszakad (irány a jó 0-0…), és reméljük nem az, hogy a PL-ben még nem kaptunk ki a Palace-tól idegenben. Hogy régebben igen, arra videós bizonyítékokat is találtunk, amiket nem félünk megosztani veletek.
A két csapat első élvonalbeli összecsapására 1969-ig kellett várni. Rendeztek már előtte is Crystal Palace – Manchester United bajnokikat, de még a másodosztályban. Az 1969/70-es szezonnyitóra 49 ezer néző látogatott ki a Selhurst Parkba. Az élvonalban először szereplő újonc londoni csapat fogadta a bő egy éve BEK-győzelmet szerző Unitedet. Igaz, az ezt megelőző szezonban Busby csapata csak a 11. helyen végzett (!), és az új idényben már a mindössze 31 éves Wilf McGuiness állította össze a csapatot, bár ez sem lehet mentség arra, három aranylabdással a soraiban miért nem tudott győzni a United az első fordulóban. Mert hogy 2-2 lett, van is erről egy aranyos kis anti-HD videónk.
Hogy volt még ennél is lejjebb, arra álljon itt példaként 1972 decembere. Ismét egy látogatás a Palace-nál, de ezúttal nem gólzáporos döntetlennel, hanem csúnya nagy veréssel távoztunk. A 0-5 nem járt következmények nélkül: három nappal később menesztették Frank O’Farrell menedzsert (helyére a skót szövkapot, Tommy Docherty-t nevezték ki), illetve a vezetőség száműzte a csapattól az egyre inkább lejjebb csúszó (és a téli Londonban inkább partizó mint játszó) George Bestet, aki ennek hatására vissza is vonult, és csak áprilisban edzett újra. Önkínzók és ellendrukkerek számára álljon itt a vidi a történelmi megaláztatásról.
Marty McFly-hoz hasonlóan nagyot ugrunk az időben, a naptárat 1993 áprilisánál lapozzuk fel újra. A sok kókler helyett immár Alex Ferguson ült a kispadon, akinek szép emlékei lehettek a Kristálypalotáról, hiszen első unitedes trófeáját is ellenük nyerte (1990, FA Kupa). 3 évvel később már az újonnan megalakult Premier League keretein belül látogattunk a Selhurstbe, ráadásul a szezon végén kétszer is, hiszen akkor még a szintén ott játszó Wimbledon is első osztályú volt. A kettő-nullás sikerrel a csapat matematikailag még nem biztosította be a bajnoki címet (az a következő fordulóban sikerült), de a magabiztos győzelem a gyakorlatban azt jelentette, 26 év után ismét bajnok a Manchester United!
1995 január, 1-1
2004-ben a magyar EU-csatlakozást a Crystal Palace azzal ünnepelte meg, hogy megszerezték az általuk legjobbnak vélt, immár korlátok nélkül igazolható magyar játékosokat. a 2004/05-ös szezon második felére már rájöttek, hogy Torghelle Sanyi csak egy hiba a rendszerben, viszont Király tavasszal is védett, például egy márciusi, United elleni meccsen. Valamilyen okból kifolyólag nem csupán összefoglaló, hanem az egész meccs fellelhető a neten, amit jól be is linkelek ide. Nosztalgiázók, régenmindenjobbvoltozók és Mackó Gabi fanatikusok részére kötelező, így nem is árulnám el a végeredményt (de gólt azt nem fogtok látni).
A következő mérkőzés két szempontból is kakukktojás. Egyrészt nem idegenbeli meccs, hanem az Old Traffordon játszották, másrészt nem is bajnoki, csak libakupa. Mégsem mehetünk el szó nélkül a hosszabbításban 2-1-re elveszített mérkőzés mellett. Nem csak Ambrose szakkifejezéssel élve gecinagy gólját érdemes megnézni az összefoglalóban, hanem a pályára lépő játékosokat is. Az egyik oldalon Macheda, Zeki Fryers és Pogba, a vendégeknél pedig Clyne, Zaha és Dikkgecó. 2011 telén már Stretford End blog is volt, sőt akkoriban még a legutolsó Ligakupa-meccset is értékeltük, az erről a meccsről szóló például egészen jól sikerült.
Ha már annyi kókler menedzsert megemlítettünk, jöjjön egy újabb. A dátum természetesen 2014, a hivatkozott arc pedig David Moyes, akinek ugyan rengeteg negatív rekordot sikerült megdöntenie/felállítania, de a Palace-tól még az ő irányításával sem kapott ki a csapat. A tavaly februári, 2-0-ra megnyert meccsen ráadásul még olyan, mai fejjel felfoghatatlan dolgok is történtek, mint például csatárként játszó és gólt szerző Rooney, valamint büntetőjét higgadtan értékesítő van Persie.
Hogy most mi lesz? Nos, fogalmam sincs. Nyilván nyernünk kéne, na de ez igaz volt a West Brom vagy az Everton ellen is. Gólt kell szereznünk, hiszen három meccs óta nem találtunk a kapuba. Carrick az idényben már nem játszhat, állítólag valami vírusfertőzés pusztított a keretben, csatáraink borzasztó formában, és hát Lajos sincs éppenséggel a csúcson az elmúlt hetekben. Ha mégis tippelnem kéne, én a De Gea – Valencia, Smalling, Rojo, Shaw – Blind, Herrera – Mata, Di María, Young – Rooney kezdőre tennék, meg arra, hogy 2-0-ra nyerünk.
Forrás: Stretford End