Kétszobányi pinceműhelyében fohásszal fordult egyszer Paracelsus Istenhez – az ő megfoghatatlan istenéhez, bármelyik istenhez –, hogy küldjön néki egy tanítványt. Alkonyodott. A kandallóban pislákoló tűz kósza árnyakat vetett. Paracelsusnak nehezére esett volna felállni és meggyújtani a vaslámpát. Olyannyira erőt vett rajta a kimerültség, hogy meg is feledkezett az iménti kéréséről.…Paracelsus rózsája

Forrás: Vörös Fonat