A nyíregyházi 3-2 teljes összefoglalóját megnézheted itt, a Konególszámlálót pedig itt találod.

Forrás: Csakblog

• #Kone2
• MLSZ fegyelmi bizottság:
  • “A FEB a Veresegyháza – Honvéd mérkőzéssel kapcsolatban a Veresegyházát rendezéssel kapcsolatos szabályzati előírások megsértéséért a soron következő hazai NB III-as bajnoki mérkőzésén 1, a Honvédot szurkolóinak pirotechnikai eszközök beviteléért és használatáért a soron következő 2 idegenbeli NB III-as bajnoki mérkőzésén 1-1 szövetségi ellenőr fogadására és költségeinek viselésére kötelezte.”
• Ma van a Föld napja, furcsa, hogy ennek örömére nem igazoltunk hirtelen egy újabb országból. (Ja, már nincs Cord$.) (Ja+, még csak dél van.)
• Borkai: nem lesz jövőre NB I Györött. (gyor.taccs.hu)
  • jelentése: három csapattal kell feltölteni az NB I-et, vagyis jöhet az NB III bronzérmese is. 
  • szövődménye: isten se ment meg minket a Gyirmót-Felcsút meccstől a magyar bajnokság élvonalában
• MLSZ-es futballkártyával 7 forinttal olcsóbban tankolhat a MOL-nál a 175 ezer magyar futballszurkolói közösség (sic!) /// A futballkártya ára: 500 ft.
  • megjegyzés: honvédos bérlettel 8 forint jár az Agipnál.

Forrás: Csakblog

• Hogyan nyúljunk TAO-pénzt? (vs.hu)
• Nem lesz egyszerű feltölteni az NB-s mezőnyt – gyűjtötte össze a válogatott blog.
• Éljen soká a szurkolói kártya: zárt kapukkal rendezik az NB II-ben a Soroksár-Vasas meccset!
• ETO: megye3? (gyor.taccs.hu)
• Itt vannak a felújtásra váró kecsói stadion látványtervei: 444.
• Lengyel Ferit Kovács László (kapusedző) váltja a pápai padon.
• Haladásnál folytatódik a bohózat: egyelőre Szentes az edző, de közben visszatették a keretbe a korábban elzavart Iszlait és Fehért. Az edzést pedig Kuttor Kutya vezette.
• Hatkor kezdünk Nyíregyházán a Ligakupa-negyeddöntő visszavágóján. Az első meccset Meza három góljával behúztuk otthon.
• Ugyancsak hattól kvázi bajnoki döntőt játszik az öregfiúk a Bozsikban. Az ellenfél a Budaörs.

Forrás: Csakblog

Forrás: Csakblog

Azt pletyizi a Bors, hogy az ETO nem kér (nem képes kérni) licencet, és csak az NB III-be nevez. Mivel jelenleg tizedikek, 11 ponttal a már kieső helyen álló Pápa előtt, így valószínűtlen, hogy öt csapat is behozza őket hat forduló alatt, szóval mindenképp lesz két kieső, plusz a Győr.

A szabályzat szerint ez egyelőre azt jelenti, hogy az NB II harmadik helyezettje jöhet föl, ha vállalja. Itt az állás: Vasas 50, Gyirmót 48, Békéscsaba 45, Mezőkövesd 44, és ahogy elnézem, bármelyikük vállalná.

Szorul a hurok.

Forrás: Csakblog

Pécsi lépéselőny

…volt a tegnapi meccs. A 80. percben még úgy ültem a lelátón, hogy két dologban voltam biztos:

1. bennmaradtunk;
2. a beszámoló poszt első bekezdésében (ami arról szólt volna, hogy bennmaradtunk).

Mert hát mi másra irányították volna gondolataim a látottak? 80 percen át koncentrált a csapat, szívósan védekezünk, amikor hibázunk (ami azért nem volt ritka), akkor pedig ótvar mázlink van. A gól is: felső kapufát fejel a pécsi srác, az ellentámadás második hullámából meg mi lövünk gólt, gyakorlatilag a harmadik kapura lövésünkből a meccsen, szemben a rengeteg pécsi nagy helyzettel. (Csúsztatok picit, mert a rengeteg helyzet nagy része ezután jött tőlük, és az a rengeteg is alig több, mint féltucat). Tiszta 1996-os MK-döntő. Ezek után itt csak jó vég következhet.

Aztán a pécsiek porlasztottak kettőt, mi meg lelkesen odaálltunk és letüdőztük a galambokat. Szívem szerint azt mondanám, essünk is ki ezek után, de persze csak az elkeseredés beszél belőlem. Remélem.

Menjünk sorban, mert TV-adás hiányában sokan nem láttátok a tegnapot. Azt hiszem azzal kezdhetem, hogy alapvetően hangulatos és egész izgalmas meccset toltunk, az iram jó volt, mindkét csapat pörgött, a kezdő 5 percbeli, engem is pozitívan meglepő szoftos dominanciánk után a Pécs azért hamar átvette az irányítást, de a csapat jól (de legalábbis lelkesen) védekezett, Ignja, Elez rendre jó mentéseket produkáltak, derék favágókként, de most nem is a míves labdakihozatalok ideje van nálunk, nincs ezzel baj. King és Baráth is hozták a széleken a kockázatmentes védekezést, amikor pedig négyük közül valaki hibázott, hát segített a másik háromból valaki, vagy hátrazárt Hidi, esetleg Vécse.

Szokásos kép: Csikimeza üldözi az ellenfelet, labdára sok esély most sincs.

Az ezúttal négyfős középpályás-sor Patya mellett Mezával, Vécseivel és Nagy Gerivel inkább szűrt, mintsem varázsolt, Bálint is egész hátul volt, egyedül Meza rohangált elöl, szokás szerint teljesen ártalmatlanul, mert vagy nem fért a labdához U10-es termete miatt, vagy ha épp volt tere, a harmadik csele után megfáradt. Legelöl Punó és Proszika hozták az elmúlt hetek formáját, ezzel se volt baj.

A Pécs támadott, jött előre folyamatosan a mecsekalji borús időben -az eső szerencsére elmaradt-, de hiányoztak a pontos utolsó passzok, vagy Elezék voltak jókor, jó helyen, esetleg Rossi fegyelmezett a padról, érces hangja messze szállt az uránvárosi csöndben (“vecsej…vecsej… dö bóll… dö ból… KE KADZZÓ“). Egy dolog idegesített nagyon, pont az ötösünkkel egy vonalban ülve: Szabi. Nekem régi kedvencem Kemenes, senki se mondhatja hogy tendenciózusan szidom, sőt. De tegnap már az első félidő valami nagyon vészterhes ómeneket mutatott: szögleteknél, beadásoknál kapusunk hol túl hátul, a gólvonalra ragadva állt mozdulatlanul, hol kijött egész az ötösig a soros beívelés előtt, de mindig olyan töketlenül helyezkedve, hogy tuti ne férjen labdához a pécsi támadók vagy a mi védőink miatt. Volt két nagy védése persze vonalon, de ezek a katasztrofális kimozdulásai vagy ki-nem-mozdulásai vészjóslóak voltak.

Patrik ma is jó volt, idén nem először.

A félidő végére beállt az egyenlő-erők-küzdelme frázis némi meddő pécsi fölénnyel, de ennek max akkora ereje volt, mint egy fél órája a pulton punnyadó korsó világos Szalonnak, így még akkor sem izgult az ember, amikor a 44. percben elhasználtuk első cserénket, mert Csiki Meza felborult egy fűszálban, amitől beállt a dereka, így le kellett cserélni a csöpp venéz harcost (nem akarok szemétkedni, tényleg, de sajnos a skac fizikai paramétereit tekintve úgy látszik, nem feltétlen alkalmas (egyelőre) még a Bohócra sem, hiába ügyes a labdával), akit Holender váltott.

A szünet számomra újabb kihívással telt, a blogon is már többször megénekelt megsápadt bokámmal elzarándokolni ugyanis a korzóvégi piszoárcentrumhoz, majd vissza a helyemre, fel is emésztette a 15 perces pauzát. Ennek ellenére nem volt rossz kedvem. Imádom a borús, de esőmentes időt, tartjuk a 0:0-t, a pécsi csapat tompa, ha így nyomjuk tovább, talán találunk egy gólt és ki is húzhatjuk azzal optimális esetben. Hajrá.

Erre a forgatókönyv-esélyre a kb 30-40 fős vendégtáborunk is ráérzett, ugyanis a második játékrészben kétszerezett erővel szólt a CsakAKispest, meg a kemenesszabizás. A Pécs ráadásul a percek előrehaladtával valahogy kezdett belefásulni önnön tompa fölényébe, amit jól érzékeltetett a mögöttem hőzöngő két pécsi vén drukker egymásnak esése verbálisan. Azon vitatkoztak össze, hogy Helesfai jó kapus-e vagy sem… tiszta korzóhangulat szállt meg, nálunk mennek egymásnak ilyen helyiérdekű szurker-legendák a legfontosabb kérdéskörök mentén (pl. anno, hogy Diego elég masszív-e vagy sem, Vernes Rikk őstehetség, vagy egy önmagától elszállt új Gege, stb). Szó mi szó, ment előre az idő, és ezt én egyáltalán nem bántam, lenn a srácok pedig egyre több kis becsúszó hibával ugyan, de kontrollálták a meccset, érett a pontszerzés.

Aztán egy szokásosan szar Szabikijövetel majdnem lefejezte ezen álmokat, de a pécsiek “csak” felső kapufára fejelték a ziccert, onnan az a lécekkel évek óta nagy barátságot ápoló Szabi kezébe pattant a zsuga, ő egyből lőtte előre a támadók felé a’ la tavaly Debrecen, uccsó Lötyike gól.

Filip gólöröme. Itt még minden szépnek tűnt…

Nos, ebből most első nekibuzdulásra nem lett találat, mert Proszit szerelték, ám a felszab is a miénk lett, Hidi a a baloldalt integető Holender elé rajzolta a labdát, a pécsi védő és a rosszul kijövő kapus is addig szarakodtak, amíg Filip remekül felismerve a helyzetet gyönyörűen átfejelte a kifutó Helesfai felett a játékszert, 1:0 ide, az egész csapat rohan előre ünnepelni, van még vagy 15-20 perc, gyakorlatilag egy Hidi-lövést leszámítva az első igazi veszélyeztetésünkből gól lett, ez az, mi ez, ha nem jel???

És nincs vége. A Pécs láthatóan megtörik, kedvüket szegte a fordulat, perceken belül ismét Holender lő egész jól kapura, majd a közben Punót váltó Youla, akit táborunk kedvesen “Gyula-Gyula” rigmussal üdvözölt, ami láthatóan jól is esett a vén guineainak, szóval Gyuszi is megint megcsinálta trademarkos labdaátvevő-önszöktetését, amivel rendre beszaratja a fél Bohócligát, hogy aztán rendre gyök2-vel lőjön kapura, moreirashot-erősségű “löketét” könnyedén védte a megzavarodott pécsi kapus. Én még nyugodt voltam, pedig arra kellett volna gondolnom: belefér ez? Mint ahogy belefért Proszi rögvest lekapása és Gazdaggal váltása, hogy védekezzünk inkább? Nem tűnt fáradtnak Proszika, persze lehet, hogy csak a szurkolói lelkesedés beszél belőlem…

Nem fért bele. A 82 percben néztem utoljára az órára, amikor szabaddal jött a Pécs a térfelünk közepéről. Ha ezt megússzuk, szerintem megvan, nyugtatgattam magam, de mondom, nem is voltam szokásosan RW-sen ideges. Szóval jön a pécsi szabi, ám nálunk meg nem jön Szabi, azaz jön, de persze megtorpan, majd megindul, a fáziskésés elég ahhoz, hogy egy cserepécsivédő elé pattanjon a labda, aki be is veri. A délszláv skac extázisban, ahogy a csapata is, üvöltenek egymással a játékosok, hergelve egymást, mi meg… a percekkel korábbi kábé önbizalmunk romokban… felsétálunk a középkezdéshez, enerváltan, szédelegve… persze hogy egy perc múlva jön egy újabb beadás, Szabi sehol, gól, 2:1 oda, egy perc alatt lenulláztuk az addigi, ugyan nem tökéletes építkezést, de a fegyelmezettség és akarat miatt legalább megérdemeltnek tűnő vezetést.

…itt pedig már nem.

Az utolsó 5 perc már szánalom, a Pécs teljesen bepörög, mi a saját szögletünkhöz is csak sétálunk előre, hitet vesztett a csapat, amit valahol megértek, de ilyenkor, bakker, menni kéne előre akkor is, ha már alig van értelme… a Pécs ment előre… 0:1-nél, gödörben is… három pont a jutalmuk…

Hát ez volt tegnap. Meccs végén nem néztem se jobbra, se balra, hanem csak kisántikáltam a pécsi stadionból a fotósunkkal együtt, aztán húzás haza. Szentségtörés, tudom, de lehet, hogy tényleg kéne az a megtisztító kiesés. Tudom, tudom az ellenérveket is. Illetve… nem tudok már semmit…  Azért annyit igen: nem tudom, mi kell még nekünk… Fordulók óta kapjuk az esélyeket, a többi kiesőjelölt ugyanígy pöcsködik, mint mi, dettó, mint az EL előli menekülés Supka második érájának a végén, mikor a Pécs, a Diók, a Kecsó és mi szinte “versengtünk”, hogy kinek ne kelljen Kazahsztánba utazni, na most mintha senki se akarna bennmaradni. Tudom, hogy nem így van, vagy szeretném ezt hinni, de marha bosszantó, hogy már hetek óta elindulhatnánk masszívan felfele, de mi csak várunk, várunk, míg a végén csak megtáltosodik a Dunaújcity, vagy ismét feléled a Hali, amennyiben menesztik azt a szerencsétlen Szentes Lassard ezredest, neadjisten a Pápa is megébred, a Nyíregy a három fordulónkénti szerencsétlenkedései mellett mindig hoz egy bravúrt, hát mi nem, tényleg mi a faxgépet akarunk, most komolyan?

Vagy igaza van Ábel drukkerbajtársnak, és mi vagyunk a hibásak, mert hónapok óta az egy győzelmünket az hozta, amikor a Gurigában néztük TV-n a csapatot, lehet valóban erre kell ráállni – a csapatot is segítjük, és onnan legalább gyorsabban hazasántikálok Wekerlére is.

* * *

Tegnap hazafele már olyan állapotban autóztunk, mint akik beszívtak 3 köbméter kéjgázt, elgondolkozva azon, mekkora életcsászárok vagyunk mi, kéthetente nyakunkba véve az országutakat, utazgatunk nagyokat méretes szopolákért, nézhetetlen játékért, majdnem mindig ilyen fordulatokért, mint a tegnapi, szóval tényleg Százhalombatta magasságában már könnyeztünk a röhögéstől. Úgyhogy szinte azt is írhatnám: hát látjátok, megérte ez az egész. Csak az a baj, hogy nem így van.

Fotók: Babar-1909foto.hu

Forrás: Csakblog

elkezdődött a snooker világbajnokság, és máris a címvédő, Selby megy az Eurosporton. Hetedik frame, 62-62, visszarakott fekete. Pattintok egy sört, és elsiratom a nagy kedvenc, Steve Davis dicsőségét, aki idén már a harmadik selejtezőkörbe sem jutott be. Mondjuk az is igaz, hogy lassan hatvan éves lesz.

Maradt tehát a bundás Higibébi, Selby és a kínai Fu, akinek szurkolni tudok. Ja, és az új reménység, Ding Junghui. De persze, ha Ronnie varázsol, azt is nézni kell.

Forrás: Csakblog

Bevásárlás, hozz virágföldet is, kösd be az új csillárt, de ne váltókapcsolósra, hanem mindegyik égjen, másik lakásban konyhabútort falra, internetet beállítani, közben főzz ebédet, de maradjon holnapra is, sok lesz a dolgunk. Ha a vesszőhibát nem vesszük figyelembe, akkor valami ilyesmi a szombatom, és azon belül is a kegyetlen délelőttöm. Mindezt irtózatos fejfájással kísérve, paradicsomlét szürcsölgetve valami zsírossal. Amúgy már simán 11 az óra, nem kicsit vagyok megcsúszva.

A többiek lassan indulnak Pécsre, nézem a rendszerben, nincs másik beharang, vagy bármi felvezető, szóval nekem kéne valamit összekaparni, de inkább hagyom, hogy elérjen a kétfős miniszerkesztőségek átka, a totális kapacitáshiány. Enni, lakni, blogolni/szurkolni kell, ahogy némileg józanodni is.

Speciel még azt sem tudom, hogy hol nézem egyáltalán a délutáni meccset, ha már nem Pécsett a stadionban. Lassan jöhet a körbekérdezés, ki az a cimbi, aki Pesten, és nézné, talán az sem baj, ha nem honvédos, csak értse a magyarfocit (egyeírva!).

/// ennyire le vagyok maradva, most volt két percem a második előzetesre. kurvajó, ahogy a végén benéz han solo, bár kicsit ősz, miközben csuwi haja még mindig tart, gondolom taftos. (a wookiepedia szerint a wookiek nagyjából 400 évig élnek)

Most esik le, hogy stornó az egész, nem is adja a tévé a meccsünket. Basszus. Évek óta az első bajnokink lesz, amit semmilyen módon sem láthatok. Lett egy szabad délutánom.

Szétestem, bocsi, ezek ilyen napok. Dumcsizzunk itt látatlanban Pécsről, mert az MLSZ legújabb hülyesége, hogy ha nincs tévés közvetítés, akkor majd többen járnak a meccsekre, visszatérnek a kártya meg miegymás miatt hőbörgők. Baromság.

És látom, az öreg is írt valamit. Majd útközben elolvasom.

Aztán lehet, kiszagolok az MTK-Győrre, hogy legalább valami meccsen legyek, vagy a Rácskertbe egy Arsenal-Readingre Útwengerékkel.

Forrás: Csakblog

Fura poszttal jelentkezünk ezúttal, mert nem kifejezetten nektek, a megszokott olvasóknak szól, hanem inkább a jelenlegi játékosainknak, és az akadémián nevelkedő fiataloknak. A témája pedig a közösségi oldalak helyes használata, ha az ember (játékos) nagy nyilvánosság előtt éli, vagy fogja élni a mindennapjait.

Elmondok két rövidebb tanmesét, mindkettő megtörtént az elmúlt években Kispesten.

1.

Szombat délután bajnokit játszunk a Bozsikban. Péntek éjjel, szokásomhoz híven mulatok a városban, majd valamikor az éjszaka közepén úgy érzem, ennyi elég, irány haza. Hívok egy taxit, várom a megbeszélt helyen. Unalmamban, valamint a mérsékelten ittas emberek bátorságával eközben Facebookon csetelek, nézegetem a dolgokat, kivel mi van épp.

Egyszer csak azt látom, valamire kattintva, hogy az egyik játékosunk, sőt, kulcsjátékosunk épp posztol egy fotót, rajta tenmaga valamint néhány egyéb jellegű játékosunk, ahogy kirendelik az újabb üveg vodkát az egyik belvárosi szórakozóhelyen. Röhögök is magamban, biztos sérült, vagy eltiltott, van lehetősége kicsit elengedni magát. Még csak nem is hibáztatom különösebben.

Aztán másnap a meccs előtt egy órával ránézek az adatbankra, és azzal szembesülök, nemhogy delikvensünk, de egy-két egyéb jellegű ivócimborája is kezdő lesz.

A teljesítményük? Gondolhatjátok. Részemről ott vettem le róla óvó tekintetem végleg.

2.

Az Europarkban volt dolgom, talán épp nagybevásároltam a családnak. Ahogy sétálok a közért felé, elhaladok a Lottózó mellett, és mit látok bent? Kispest címeres melegítőben, akadémista-forma játékosok lapozgatják vadul a Tippmixhez rendszeresített újságot. Gondolom 18 évesek már rég elmúltak, mert különben nem is fogadhatnának, viszont a címer és a melegítő. Elképedtem. Ne feledjük, egy olyan korban élünk, ahol a lelátó már egy rosszul elvégzett bedobásra is képes bundát kiáltani.

Ez volna a két kis tanmese, most pedig jöjjenek a tanulságok.

Általános rész

A rajongók és a sajtó alapvetően kíváncsi a játékosokra, és nem csak a pályán mutatott játékukra, hanem a magánéletükre is, mert az az érdekesség, a bulvár, a kattintás, a társasági beszédtéma. Új csaja van Z-nek, biztos azért nem megy neki mostanság a foci, nem a munkájára figyel. /// Láttam, kitett egy szelvény, amiben x-re játszotta T és U meccsét, tényleg az lett. /// Most már tuti eligazol, láttam instán a képet, hogy W-ben, a stadion előtt fotózkodott.

Bennfentes információhoz pedig honnan máshonnan lehetne a legkényelmesebben hozzájutni, ha nem pont magától az érintettől? Elég egy apró figyelmetlenség, egy rosszul megosztott kép, egy félrement komment, és máris terjed a pletyka.

Ugyanígy a sajtó sem fog szemérmeskedni. Ha azt látja, nyitva a profil (erről később), akkor azt azonnal úgy veszi, hogy az ott lévő tartalom nyilvános közlés, és jobb esetben beágyazza saját oldalába (embedding, ezt utólag a közlő tudja módosítani), rosszabb esetben készít róla egy képernyőképet, majd azt teszi ki.

Több nagy portálnál dolgozó újságírót megkérdezve az derült ki, hogy bár a Facebook (Twitter, Instagram, Tumblr, etc) támogatja a nyilvános oldalakon megjelent egyedi tartalmak külső oldalra való beágyazását, a magyar jog ezt nem engedi meg. Viszont az is igaz, hogy a gyakorlat szerint az utóbbira nagy ívben szarnak, mert akkor oda lenne a kattintás. Ergo egy újságíró mindent átvesz, amihez hozzájut, és amiben hírértéket szagol.

A dolog igazi szépsége persze az, hogy amíg elméletileg tilos átvenni közösségi oldalról anyagot a sajtóba, addig az ugyanott megjelenő anyagokért nem egy peres eljárás indult Magyarországon. Amíg a jog arra hivatkozik, hogy a közlés “nagy nyilvánosság” előtt történt, addig a sajtó mégsem veheti át jogszerűen az anyagokat, miközben a nagy nyilvánosság előtti történés esete már fennforog, azt fokozni tulajdonképpen mindegy. A lényeg tehát az, hogy nemcsak felelősek vagyunk a közösségi oldalakra kitett anyagainkért, hanem azt sem tudjuk megakadályozni, hogy azok terjedni kezdjenek.

Egy játékosnál, aki a szélesebb nyilvánosság érdeklődésére tart számot pedig az ilyen forrásból származó tartalmak akár végzetesek is lehetnek. Komplett pályafutások bélyegezhetőek meg egy-egy apró ballépés miatt. Elég, ha egyszer elterjed valakiről, fogadott, onnantól a neve állandó előtagja lesz a bundás. Ahogy emlékezhetünk Bacsa és Bogáti elhíresült seggnyalós képére, Kovács Péter férfifenekére a naplementében, vagy a kakilást mímelő Beliczkyre. A korabeli szabályozás valamivel többet engedett, mint a mai, de nyugodtak soha sem lehetünk.

Nekünk kell mindent megtennünk a saját adataink (renoménk, életünk, pályafutásunk, játékosképünk, etc.) védelméért. És, hogy ne legyen ennyire egyszerű, még így sem lehetünk egészen biztosak az eredményben. Pomper Tibi hiába zárta le az oldalát, mégis kikerült a Quaestor-tulajdonos Tarsolyt helyre tevő kiírása.

/Facebook

Végeztem egy kísérletet: beregisztráltam egy kamu Facebook-profilt, feltöltöttem két képet, egyet fejlécnek, egyet profilképnek, majd elkezdtem bejelölni 100 jelenlegi és egykori NB I-es játékost. Egy hét múlva visszanéztem a profilra és azt tapasztaltam, 82-en visszajelöltek ismerősnek. Még egyszer: átlagos név, minden tartalmat nélkülöző profil, eleinte nulla közös ismerős, majd – ahogy egyre többen jelöltek vissza – csak közös ismerős a később ébredőkkel. A 100 játékos közül alig 20 használt zárt oldalt, és még közülük is 11 visszajelölt ismerősnek, tehát hozzáférhettem a nyilvánosságtól amúgy elzártnak gondolt tartalmaikhoz. (A profilt azóta töröltem.)

Tapasztalat? Gyakorlatilag senki sem foglalkozik az adatvédelemmel. Feltételezem azt gondolják, ez csak Facebook, itt csajozik, csetel, oldalakat követ az ember, megnézi a vicces videókat, megosztja, hogy hol evett finomat – és ennyi. Hatalmas tévedés.

Még Cordella idején (sajna nem elég régen) azzal játszottam, hogy a nyitott oldalakra feltöltött fotók alapján szociometriai hálót próbáltam rajzolni a nemzetközi igazgató saját embereiből és a hozzájuk csapódó játékosokból, ezt összevetni a hétvégi kezdővel, az igazolási szezonok átrendeződéseivel. Meglepően erős lett a kapcsolat, és figyelem, nem használtam mást, mint a Facebookra, Instagramra nyilvános eléréssel feltöltött fotókat. (Megjegyzem, a jelenlegi keretnél is fel lehet rajzolni egyértelmű hálózatokat.)

Mire érdemes figyelni?

• Csak azokat jelöljük vissza ismerősnek, akiket valóban ismerünk.
• Körültekintően gondold végig az adatvédelmi beállításokat.
  • Ki láthatja a dolgaimat? Érdemes csak az ismerősökre állítani, így valóban csak azok férhetnek hozzá a közlendődhöz, akiket te már előre kiválasztottál.
  • Ugyanígy érdemes átnézni a korábban publikált dolgaidat is. A tevékenységnaplóban könnyedén visszavonhatsz olyan posztokat, amiket nem szeretnél, ha a továbbiakban is nyilvánosak maradnának.
  • Az idővonal és megjelölés menüpont alatt megadhatod, hogy ki írhat az idővonaladra. Itt érdemes a “csak én” megoldást választani, így elkerülheted az “XY remekül szórakozik AB játékos társágában itt: lerészegedés” és hasonló kellemetlen meglepetéseket.

  

  • A bejegyzéseket, amelyekben megjelölnek téged semmiképp se engedd ki automatikusan a faladra, kapcsold be az ellenőrzését. Az a két kattintás bőven belefér, hogy ne kerül kínos helyzetbe valaki miatt.
• Csak olyan dolgot tegyél ki, amiért később is vállalod majd a felelősséget!
• Tipp: a magánoldaladat használd magáncélokra, a valódi ismerőseiddel való kapcsolattartásra. Ha magadat szeretnéd népszerűsíteni, vagy a rajongók igényét kielégíteni, akkor csinálj inkább saját rajongói oldalt (nem profilt!).

//Facebook rajongói oldal

Ez az igazi terepe a szurkolókkal való kapcsolattartásnak, és nem a személyes profilod. Szerencsére Kispesten is találunk jó példát a játékos-szurkoló kapcsolat fenntartására: Kemenes Szabi teljesen amatőr módon és lelkesedéssel megcsinálta a saját oldalát, amit ilyen-olyan aktivitással, de karban is tart. Holender szintén gyártott magának, viszont még keresi a helyét. Egyelőre csak fényképeket, gólvideókat tesz ki magáról.

Egy játékos felépítése az átmediatizált világunkban nem csak a teljesítmény függvénye, a játékosügynökök ügyessége, hanem a nyilvánosság megfelelő kezelése is. Remek példa erre Torghelle, aki ugyan előbb volt mém (humor alanya), de aztán ráérzett, és kihasználva az így keletkezett népszerűséget, a saját javára fordította. Nálunk Kemenes Szabi csinálja remekül. Érdemes megfigyelni, ha formán kívül van, a népszerűsége akkor is töretlen marad szurkolói körökben. Szabi hosszas munkával építette fel magát, aminek egyenes következménye, hogy műsorokba hívják, rendre őt nyilatkoztatják a Kispesttel kapcsolatban. Ha megkérdezel egy nem honvédost, valószínűleg az ő nevét említi először a keretünkből.

A rajongói oldal azonban nem egyszerű műfaj. Maga a létezése még kevés, oda folyamatosan kell gyártani a tartalmat. Egy-egy meccskép magunkról alap, videó, satöbbi, a velünk foglalkozó dolgokat is nyilván megosztjuk, begyűjtjük egy helyre, de ezek csak a kötelező körök.

Valamit villantanunk kell a privát életünkből is, valami olyasmit, ami meghatároz (nem beskatulyáz!) minket, ami elhelyez és egyben kiemel a többi játékos közül. Egy-egy ebédfotó sokakat megmozgat, egy jól elhelyezett szelfi valami érdekes előtt szintén, sőt, néha még véleményt is megfogalmazhatunk, persze gondosan ügyelve arra, nehogy később ránk olvassák. A lényeg az, hogy rendszeres legyen a közlés, hogy eljussunk a rajongókhoz – miközben azt mutatjuk magunkról, mi is egyszerű emberek vagyunk, csak épp futballozunk.

A jó pr (píár) képes lehet elterelni a figyelmet ideig-óráig a rosszabb formánkról, lehetőséget teremt, hogy újra játékba lendülhessünk, miközben a lelátóról nem minket pécéznek ki, a közösségi oldalakon nem minket állítanak pellengérre.

/Instagram

Ha valaki nem ismerné, akkor az Instagram egy mobiltelefonon elérhető képmegosztó alkalmazás. Lehet benne fotózni és mások fotóit nézegetni ha bekövettük őket, valamint lehet kommentelni a fotók alá.

Az Instagram is rendelkezik adatvédelmi beállításokkal, amiből számunkra mindössze annyi az érdekes, hogy publikusra állítjuk a fotóink elérhetőségét, vagy zártra. Utóbbi esetben csak az ismerőseink láthatják azokat, és ahogy a Facebookon, az ismerőseinket itt is magunk választhatjuk meg.

Mivel egy manapság igen népszerű szolgáltatásról van szó, ahová az ember néhány mozdulattal kitehet valami életképet magáról, így érdemes itt is fokozottan figyelni a beállításainkra. Friss példa a tavalyi gólkirály, Simon Attila véletlen(?) kiszivárogtatása. Simon tavaly Ausztriába szerződött, ahol nem sokat játszik, ráadásul vágyik nagyon haza. Mindezt sikerült az Instagramon közölnie. Akarva, akaratlanul hírt gyártott magáról. (Simon amúgy azóta is töretlenül számol vissza.)

A klubok felelőssége

Nem lehet kihagyni a klubok felelősségét a játékosok és a közösségi oldalakon kifejtett aktivitásuk viszonylatából. A klubok, mint munkáltatók a legtöbb esetben nem gondolják végig, hogy egy-egy kikerülő és egyébként nem publikus információ nem csak a játékosnak, hanem a klub imázsának is árthat.

Legjobb tudomásunk szerint az NB I-ben legfeljebb két-három klubnál tartottak erről a témáról egyáltalán fejtágítót, de a házirendig sehol sem jutott el a játékosok közösségi aktivitásának szabályozása. Arról néhol már hoztak szabályokat, hogy nyilvános helyen hogyan, milyen öltözetben kell megjelenni, mikor használhatnak klubemblémás ruházatot és hasonlók (l. második példánk, a Lottózóba betérő klubcímeres melegítőben parádézó játékosaink).

Egy valóban profi klub külön szakembert alkalmaz a játékosok képzésére, szurkolókkal való kapcsolattartására. (Lehet ez akár a saját, értő sajtóosztálya is.) Segíti őket a rajongói oldalak létrehozásában, karban tartásában, tartalommal való feltöltésében, mert végső soron a klub érdeke is, hogy pozitív kép alakuljon ki mind róla, mind a játékosairól a közvélemény előtt.

Az ideális állapotoktól egyelőre nagyon messze vagyunk, csak épp megjegyzem, 2015-ben mindezen dolgok is hozzátartoznak az ún. profizmushoz.

/// A kispesti játékosok nyilvános elérhetőségeit a fejléc alatti menüből is elérhető oldalunkon gyűjtjük.

Forrás: Csakblog

A Dió elleni statisztikákat megtaláljátok az InStat oldalán

Forrás: Csakblog