Merthogy számolni ma nagyon nehéz lenne. Fél ötkor Négykor kezdünk, és ha megcsípnénk a Diót, akkor egy újabb pozitív löketet kaphatna a bentmaradásról szőtt összes reményünk, kicsit félretehetnénk a szabályzatok vizsgálatát, előtérbe kerülhetne a matek. Ha az egyik nyer, vagy csak ikszel, akkor az jó nekünk? És ha a másik? Mi a jobb?

Annyi fix, hogy mi legutóbb győztünk, ráadásul fél év után, és ha jól tudom, az ilyenekre mondják: talán átszakadt egy gát. A sportlélektani alapmodorosság jelentése pedig az, hogy talán újra ráérez a győzés mikéntjére a csapat. Mert ugyebár győzni is tudni kell, annak is vannak sajátos szabályai. Például a saját játék csinálása, a türelem, a kivárás, az ellenféli hibáinak kikényszerítése, a biztos meghúzása, a váratlan bevállalása, bízva abban, hogy az alapjáték fix, nem lehet gond belőle. A mi taktikánkhoz mérten ez egy szó: magabiztosság.

Mert legyünk őszinték, ez a keret alapvetően nem gyenge. Jó, nem is dobogós, de ugyanúgy nem kieső. Valahol a 7-11. hely között bárhova jó lenne, ha kijönne belőle mindaz amit tud. Persze már késő, a maradék fordulókra annyi maradt, hogy mielőbb bebiztosítani a jövő évi NB I-es tagságot, semmi több. Sőt, az építkezés is másodlagos, egyszerűen nincs rá keret, lehetőség, nincs annyi meccs a rendszerben. Be kell húzni, és pássz. Különben jön a szégyen, és a reménykedés, hogy mégsem.

Viszont van annyi mázlink, hogy a Haliverést rögtön egy gödörben lévő Diósgyőr követi hazai pályán. Súlyosbítva Szivics már most bejelentett nyári távozásával (tegnap a Tippmix még 2,35-re adta a hazait, ma már csak 2,15-re), és azzal a ténnyel, hogy képtelenek meccset nyerni december eleje óta, azaz fél éve.

A korábbi dobogós remények elszálltak, a csapat összeesett, a távozókat nem sikerült pótolni, és a nézők is el-elmaradoznak. Miskolci cimbiktől hallom, hiába vannak még párezren, a hangulat síri, lassan a pályán egymással kakaskodó játékosaik se hozzák őket lázba, más meg nem nagyon van. És röhögnek Komanon. Mondjuk rajta mi is.

Szóval ilyenek az előjelek. Mi talán fel, a Dió már lent, vagyis bármi megtörténhet, mert azt ne feledjük valahol mégis egy sportesemény a labdarúgó-mérkőzés, azok pedig így működnek. még kezdőt sem merek tippelni, ahogy ebben a bajnokságban megszokhattuk, mert hogyan, mire? Vegyük alapnak a szombathelyi csapatot? Persze, vegyük. Aztán lehet, felépül Holender, lesz újra Godoy, variálunk a védelemben, mondjuk kezd Botka Endi, netán – és remélem nem – Kosnic. Ki tudja a mister hogyan szándékozik kavarni?

Inkább nyerjünk, mert az jó és három pont, meg amúgy is, mert azzal megint kicsit távolabb kerülhetnénk a vonaltól.

A kiesésre gyanús hatosból a Pápa otthon fogadja a Felcsútot, ők esetleg pontot szerezhetnek, de rajtuk kívül igazából mi vagyunk a legesélyesebbek a legalább egy, de akár három pontra. Ellépni így se nagyon tudnánk, a lényeg inkább az ún. kötelező behúzása, hiszen innentől minden ilyen számít, és csak ez számít.

Bónuszkérdés: Kone?

1. Kezdő lesz.
2. Kezdő lesz és gólt, gólokat lő.
3. Csereként lép pályára.
4. Csereként lép pályára és gólt, gólokat lő.
5. Végig a padon ül.
6. Nem is nevezzük.

Forrás: Csakblog

A remek futballtörténet blogtól megkaptuk a Kispest afrikai légiósainak csaknem listáját, a belga-valami, francia-valami és egyéb-valamik kivételével, például Adewunmi. Így is szép azonban a lista, kezdve Emmytől és az 1993/94-es szezontól.

A játék legyen az, hogy bedobom ide a színezett vaktérképet, ahol minden általunk ismert kibocsájtó országot bejelöltünk, ti meg megpróbáljátok összeszedni a lehető legtöbbjüket.

Mehet?

Ja, az algériai születésű Touati nincs rajta, csak mondom. Objektív okokból.

Forrás: Csakblog

A napokban több helyütt is felreppentek olyan találgatások, hogy mi lesz akkor velünk, ha idény végén mégis a vonal alatt végzünk, de közben megszűnik mondjuk egy, két, esetleg három, amúgy bentmaradó klub? Utánajártunk a szabályzatok között.

Ugye az a lényeg, hogy tegnap a Kézizálog Zrt., a Pápát tulajdonló Új Lombard Kft-vel egy csoportba tartozó cég önfeljelentést tett, vagyis a fociklub is veszélybe került, ha minden igaz. Pécsett sincs minden rendben, ott Matyi Dezső nem akar már egy ideje finanszírozni, és a quaestoros Győr dolgait is ismerjük, tele van vele minden sajtótermék. Ez tehát három.

Nézzük mit mond a 2014-15-re érvényes versenykiírás:

9. A bajnokságba történő feljutás és kiesés a bajnoki év végén

A 2014-2015. évi NB I 15-16. helyezettje kiesik az NB II bajnokságba: -2 csapat
A 2014-2015. évi NB II 1-2. helyezett csapata feljut az NB I bajnokságba: +2 csapat
A 2015-2016. évi NB I osztályú bajnokság létszáma: 16 csapat

Okosabbak ettől nem lettünk, eddig is tudtuk, hogy kettő esik ki, kettő jut fel, így a 16-2+2=16.

Térjünk át a hatályos versenyszabályzatra, hátha:

27. § Az osztály, csoport létszámának kiegészítése

(1) Ha valamelyik bajnoki osztályban (csoportban), versenyben kevesebb számú csapat marad a versenykiírásban meghatározottaknál – kizárás, fúzió, nevezés elmulasztása, alacsonyabb osztályba sorolás, indulási jogról való lemondás esetén, – azt a bajnoki osztályt (csoportot), versenyt, a megkezdéséig fel lehet tölteni. A bajnoki osztályra, versenyre vonatkozó feltöltés lehetőségéről az MLSZ Elnöksége, Megyei (Budapesti) Igazgatóságoknál Fellebbviteli Bizottság dönt.

(2) Az MLSZ illetve a Megyei (Budapesti) Igazgatóságok Versenybizottságai az MLSZ Elnökség illetve a Megyei (Budapesti) Igazgatóságok Fellebbviteli Bizottságainak feltöltési döntéseik alapján a feltöltést az alábbi sorrend szerint kell végrehajtani:

a., egy feltöltendő bajnoki osztály esetén:

aa) az alsóbb osztály egy csoportos:

– az alsóbb bajnokság legjobb nem feljutott sportszervezete;
– a bajnokság legjobb kiesője;
– a bajnokság legjobb második kiesője (és így tovább);

Itt van tehát a megoldás. A lényeg, hogy a két kieső mindenképp kiesik, kivéve, ha az NB I létszáma, a feljutó két csapattal együtt 16 alá csökken, és az NB II harmadikja nem vállalja az indulást. Mert ilyen esetben a legjobb kieső, tehát a 15. kap meghívást, majd ha még mindig nincs meg a 16 csapat, akkor a 16. helyezett is maradhat.

Annyit azért tegyünk hozzá az igazság kedvéért, hogy minderre a magyar nyelvtan vezetett rá minket. Azt írják ugyanis, hogy “az alsóbb bajnokság legjobb fel nem jutott sportszervezete”, ami egyesszám, tehát egyértelműen a harmadikat jelöli. A bajnokság legjobb kiesője a 15., a második legjobb kieső a 16. (hihetetlen, hogy tényleg így hívják a csont utolsót), az “és így tovább” pedig értelmezhetetlen, mert nincs 17., valamint hiányzik a sormintából az NB II negyedik helyezettjére való hivatkozás, így csak valószínűsíteni tudjuk, hogy róla lehet szó.

A lényeg tehát az, hogy a szabályzatok értelmében, ha egy csapat visszalép a bajnokságtól, akkor a következő idényre csak és legalább két osztállyal lejjebb nevezhet, vagyis nagyon megéri lélegeztetőgépen tartva is bentmaradni, majd talán vállalni a másodosztályt, mint menni le területibe. Ergo ne gondoljuk azt, hogy itt idő előtt bárki meg fog szűnni, pláne, ha stratégiailag kiemelt jelentőségűnek nyilvánítják, mint tették azt a Győrrel.

Nem maradt más, mint

1. Eleve a vonal fölött végezni, ez a legtisztább.
2. Ha csak a 15. hely jön össze, akkor reménykedni abban, hogy egy klub nem tudja vállalni az indulást, valamint a Vasas, Békéscsaba, Gyirmót, Mezőkövesd, Szolnok ötösből a harmadik sem. Utóbbi ugyebár necces, mert a tévés pénz, valamint a hamarosan beeső szerencsejátékos pénzek elég komoly hívóerőt jelentenek, egy ilyen méretű klubnak akár az éves költségvetését is összeadhatják.
3. Ha csak a 16. hely jön össze, akkor két nem indulóban és ugyanúgy egy feljutni nem akaró harmadikban kell reménykednünk.
4. Lex Vasas

A 4. pontnál emlékezzünk vissza a Fradi kizárására és a Vasas bentmaradására, ami a legenda szerint Mészöly Kálmán kijárásának volt köszönhető. A Vasas a pályán kiesett, a Fradit kizárták, így három csapattal lett kevesebb az NB I-ben. Az NB II akkor még kétcsoportos volt, fel is jutott a két első, a Vác és a Paks. Ha a szabályok szerint jártak volna el, akkor a Vasas megy le, és a két harmadik osztályozót játszik, de nem, az MLSZ elnöksége felülírta a dolgokat, és maradhatott a Vasas.

A lehetőség, hogy az elnökség döntsön idén is ugyanúgy nyitott, bár azt tegyük hozzá, a szabályzat igen egyértelműen fogalmaz a feltöltési sorrendről.

Maradjunk inkább bent pontszámmal, az a tuti.

Forrás: Csakblog

Emlékeztek mit mondott Jocó a távozásakor? Hogy ő két játékosért vállal felelősséget: Punosevac és Morgan, mert őket a beleegyezésével hozták. Megnéztük, hogy a kilencek eddig mit nyújtottak. Elég legyen annyi szpojlernek, hogy a címet nem véletlenül úgy adtam meg, ahogy.

Kezdjük a játékpercekkel:

* a táblázatban mérkőzésnek vettük azt is, ha végig a kispadon ült, tehát a keretben volt.

Egyelőre azt látjuk, hogy Bobál Dávid lepattintása után Kosnic vált az Ignja mellett legesélyesebb belsővédővé, de aztán mégsem. Láthattuk, hogy miért. Kristi Rossinál a keret közelében sincs, szóval maradt Elez, aki nem is annyira vészes, igaz, ehhez kell a ha ló nincs, jó a szamár is elvének elfogadása. Veteti is a pályán töltött percek listáját mind összetettben, mind az NB I-re nézve.

Mögötte következik percben Punosevac és Morgan, vagyis Csábi azonnal bevethető erősítései. Punó hamar kiszorította Gyulát (aki mostanság a padra sem fér oda, vajon miért?), ráadásul még gólt is rúgott, szám szerint kettőt. Az elsővel pontot hoztunk Felcsútról, a másodikkal pedig bebiztosította a Haliverést. Csatár kellett, csatár lett. Morgannel játszattunk már klasszikus szélsőhátvédet és 3-5-2-ben szélsőt, mindkét helyen hozta a semmire sem emlékszünk tőle c. megoldást, ami Vidovic után maga a felüdülés. Ugye értük vállalt kezességet Csábi.

Bár nem mérvadó, mert egyelőre két teljes meccsüket tudtátok csak leosztályozni, viszont azt látni kell, Punó rendre a legjobbak között szerepel, és Morganre se lehet igazán panasz.

Mezára Jocó is azt mondta, akár jól is elsülhet, még talán vele volt a legkevesebb baja a további hetekből, ha jól értettük a szavait. Nála ugyebár a játékba lendülés időpontja volt a legnagyobb kérdés, reméljük ezen nagyjából már túl vagyunk, szóval talán segítségünkre lesz a későbbiekben. Nem ügyetlen srác, azt látjuk, kérdés, egy kiesés elől menekülő csapatban mit tud hozni a maga kreativitásával – és apró, könnyen elnyomható termetével.

A többiekre kár karaktert pazarolni. Izazolát minden tavaszi meccsünkre neveztük, egyszer kezdett, egyszer becseréltük, 82 perc alatt pedig nem váltotta meg a világot. Projic biztató nyíregyi kezdés után alig 33 percet követően lesérült, azóta NB III. Kone egy vicc. Három nevezés az NB I-ben, kétszer időhúzó csere, egy nevetséges fellépés a Ligakupában, és egy gól az NB III-ban. Utóbbin sajnos pont nem voltam ott, így nyugodtan mondhatom: hiszem, ha látom. Palacios, a perui kettőből három évre elhappolt kolumbiai fenoménó egyelőre az NB III-ban nevetteti a jobb sorsra érdemes vidéki lakosságot, ha éppen befér egy-egy félidőre. Mondjuk egy gólja már van. Ontivero egyelőre egy kispados szerepléssel és egy barátságoson bemutatott köpés miatti kiállítással (három perc után!) tette hozzá a magáét az ügyünkhöz.

és akkor nézzük a tavaszi osztályzatokat

Egyszer Godoyt és kétszer Prossert láttátok a legjobbnak. Mellettük rendre az élbolyban végez Ignja, King, Punosevac és Meza. Vagyis Meza kivételével Csábi alapemberei.

Vegyünk egy alapcsapatot, ahogy talán kinézett volna a kezdőnk, ha nincs az edzőváltás: Kemenes – King, Ignja, Kosnic/Bobál, Morgan – Godoy, Hidi, Vécsei – Gyula, Punó, Proszi. Tehát öten a vállalható teljesítményűek közül Csábinál is játszottak volna, sőt, merem állítani, a Kemenes – Ignja – Godoy – Punosevac, Prosser alkotta tengely köré egy elég jó csapatocskát is fel lehet húzni a magyar élvonal szintjén. És kiket is látunk rendre a legjobbjainknak? Hopp, pont őket.

A többi újfiú közül egyedül Elez volt képes beférni ebbe a rendszerbe, ő is a kényszer miatt, valamint mostanság Meza. Kellettek? Nem, de finomítva a dolgokat: ha azonnal formában vannak, padhosszabbításra jól jöhetnek. Ahogy ezt Meza bizonyítja is. Cserébe odadobtuk az első két-három fordulót, amíg Rossi ismerkedett a csapattal. (Itt merül fel a kérdés: vajon tényleg ő állította össze ezekben a napokban a kezdőt?)

osztályzatok a Haladás után

Ja, a Hali elleni győzelem alkalmával Proszit láttátok a legjobbnak (3,9!!!), és Vécseit a leggyengébbnek (2,69) egy olyan osztályzattal, amivel a korábbi fordulók között három alkalommal is a meccs embere lehetett volna. Nála jobb osztályzattal csak a nyitófordulós, az Újvárost 3-0-ra verő Sundasa végzett csak az utcsó helyen (2,77), minden más esetben fele ennyi sem kellett hozzá.

A teljes eredménysort megnézhetitek szokásos táblázatunkban.

Forrás: Csakblog

Újra játékban a Kispest, újra lehet reménykedni az őszi NB I-es folytatásban. Szombaton jön a pocsék formában lévő Diósgyőr, majd utána utazunk egy újabb hatpontosra Pécsre. Ha mindkettőt hozzuk, akkor az 24, ami sok mindenre elég lehet év végén.

Előtte azonban használjuk ki a nagy hurráhangulatot, és osztályozzuk le a Haliverőket. (Amúgy mennyire ciki lehet már a Haladásnak, hogy oda-vissza kikaptak tőlünk? Mondjuk az is igaz, ők meg az általunk soha el nem kapott Kecsót intézték el duplán, és a Kecsó ugyebár középcsapat.)

Betöltés…

Forrás: Csakblog

…de ezt legalább megfogtuk. Még mindig nem dőlt el semmi, de esetünkben ez most nagy pozitívum: ha tegnap nulla vagy egy pont a vége, az gyakorlatilag = a kiesésünkkel, mi is így ültünk le a TV elé, és meg kell vallani őszintén, nem nagyon bizakodtunk. Nem nagyon? Egyáltalán nem. Talán Gyuri, az örök optimista egy picit. De amúgy csak néztünk ki a fejünkből, négy nihilsta, és azon elmélkedtünk (a többieket igazából nem tudom, de én biztosan), hogy két éve kisbusszal zúztunk Szombathelyre a bronzért, most meg az üres Gurigában ülünk négyen csöndben a képernyő előtt, elég hihetetlen. (Hogy ez így alakult, ahhoz persze sok minden kell: belefáradás az elmúlt évekbe, abba, hogy lassan hangulatilag a Pini érába megyünk vissza, kell egy törött boka, amivel otthon kéne pihenni, kell egy össze nem jövő utazótársaság, szóval sok minden indok van a háttérben, de most ez így alakult). No és persze jöttek elő bennem a szokásos rémképek: jön majd a Martinez gól, aztán Ignja vagy Kosznics összehoz egy pirosat, a végén Radó is betalál, Rossi legkésőbb a Dió meccs után bedobja a türcsit, új edző és ifikeret az utolsó 6 meccsen, aztán NB2. Hacsak nem jön valami csoda.

Jött.

A csodát tegnap délután Haladás-megtorpanásnak hívták, Szentes Blézer arra hivatkozott, rosszul jött a válogatott szünet, mert így motivációs problémák léptek fel náluk. EPIC! Milyen motivációs problémák, mikor még így is ott van a kiesés lehetősége a nyomukban? Mindegy, ez nem a mi bajunk. Szóval tompa volt a Hali, Martinez szerencsére nem varázsolt, Radó sem, senki sem, a második félidőben Szentes pedig még grátisz  bevállalta az emberhátrányt is, hisz felküldte Torzot, amit köszönünk szépen, ennyivel tartozott is nekünk a harisnyás, hogy most behúzza nekünk a meccset. És egy emberfór sokat számít ilyenkor, ha 3:1-re vezetünk vendégben, a mi helyzetünkben. Sokat. Jelen esetben három pontot.

Annyi biztos: Proszit tegnap is nagyon lehetett dicsérni, igazából az első gól is az üvé volt, nem csak a Tevez-es hegesztése a félidő végén… A pályaíve egyre jobban a fiatal Kabátot idézi, remélem annyiban nem fogja, hogy nem másutt jön ki belőle az igazi berobbanás, mint a Vasashoz távozó Warriorből 1999 őszén. Punóról már szóltam jókat ezeken az oldalakon, a gólja, ahogy a csínbe dobva magát, verte be messziről, az most is magáért beszél, ő tényleg vállalható szerzeménynek tűnik, még várjuk ki a végét. Morgant Csábi is dicsérte, sokszor már Ti, olvasók is ezt teszitek, én még várnám a szürke tartományokon túli megjelenést is Jean-Pierre-től, de tény, egy védőnél az se baj, ha szürke, amíg ez azzal egyenlő, hogy nem veszed észre a hibái miatt.

Sok komment találja be mostanság Szabit. 1-2 éve az ilyen teljesítményére, mint a tegnapi, csak egy vastag kórus Kemenesszabit kapott volna (a TV tanúsága szerint ez a helyszínen meg is történt), hisz megint volt egy gyengébb kijövetele és egy nagy bravúrja. Igazából én még mindig inkább azon az oldalon állok, hogy Szabi jó vonalkapus bravúrokkal, néha borzalmas kijövetelekkel, és messze nem ő a problémáink oka. Meg aki tudott olyan formát mutatni folyamatosan, mint ő 2010-2011, majd 2011 ősz, illetve 2013 tavasz során, az biztos fog is még, ne legyünk már ennyire Kispest-Korzó, hogy minden arcot elutálunk.

Játékosokról ennyit, illetve még nem állom meg azt, hogy le ne írjam, hogy lendületből alapvonalon kivezetett labdát utoljára Rouanitól láttam Kone előtt, de Ábel rögvest figyelmeztetett ebbéli megjegyzésemkor, hogy ha igaz a párhuzam, akkor a jó Kone az Üllőin majd egyszer meccseldöntő találatot szerez, tán épp idén tavasszal a Groupamában. Jah, úgy legyen.

Nagyon-nagyon utolsó szalmaszál volt a tegnapi meccs, és elkínzott kis szurkolói csapatunk igazából már le is tett arról, hogy élünk az utolsó utáni lehetőséggel, mégis megtörtént. Na! Most a Diók jönnek, méretes hullámvölgyben, úgyhogy pici esély most is van arra, hogy a következő nagyon nehéz meccset is behúzzuk. Persze vigyázzunk: két egymást követő meccsen nem fog mellényúlni Punó távolijának az ellenfél kapusa, és a Dió padon nem ül kis olasz kegyenc, aki becserélésével lenullázza  a csapata támadásait. Szóval csak óvatosan, óvatosan.

A kérdőjelek még mindig itt vannak tehát, a helyzetünk sem lett egyszerűbb, de jelenleg örüljünk annak, hogy legalább még van helyzet, amiről beszélhetünk, újabb egy hetet adhatunk a  reményeinknek. Két lábbal a földön. A többit meg majd meglátjuk…

Forrás: Csakblog