vh névjegye

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. ||

Wem-ber-ley

A cím az enyém, a gif pedig McAllister reakciója a jacuzziból. (Lesz is még jópár gif, úgyhogy csak óvatosan a mobilnettel.) Ha szegény örülünk, Vincent nem lett volna már épp elégszer elsütve, akkor egészen pontosan ideférne a jelen helyzetünkre. De egyébként ez most valami? Most előrébb vagyunk? Minyon bravúrokkal, de a legerősebb védelmünk teljes hiányában legyőztünk egy Championship-csapatot. És ez jó?

Jó hát. Ez már az elődöntő így.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De persze elég szar is, hisz ez maradt az utolsó kis sárba nem tiport virágszálunk idénre. Nem fogom sokadjára felmelegíteni az iszapbirkózást, de mostanra eljutottunk abba az állapotba, hogy a nyár és a következő szezon forróbb téma legyen, mint a maradék egy hónapnyi kötelesség.

Leszámítva az FA kupát. Leszámítva ezt az 1+1 meccset, amit a Blackburn legyőzésével szereztünk, de ennél több tényleg nincs hátra a szezonunkból. Lehet számolgatni, hogy a City mennyire van szar formában, de ennél sokkal érdekesebb kérdés már például az, hogy hogy az úristenbe fognak például akadémia nélkül megújulni az FFP mellett. A hétfői csapatukból egyedül Kompany és Agüero nem töltötte még be a 29-et a mezőnyből. Kompany meg most pénteken lesz annyi. És még ott a megannyi kérdés a pénzügyi top4-ről, arról, hogy mennyire nyílik ki az olló a BL-hely elvesztésével, mennyire tudjuk ezt akár mi akár a Spurs ellensúlyozni, satöbbi, satöbbi.

Egyébként feltűnt már, hogy megint nem összefoglalót írok, hanem csak bele a vakvilágba az általános témákról? Engem amúgy ez egy picit zavar, úgyhogy megpróbálok könnyíteni a lelkiismeretemen.

Na, mindjárt jobb. A meccsen alapvetően három fontos dolog történt. Coutinho gólja az egyik, a kapusügylet a másik.

A harmadik pedig Sakho újabb sérülése.

Sktel eltiltott, Can eltiltott, Sakho 27 perc után már a padon, és bár a clean sheet valami csoda folytán meglett, Minyon és a kapufa szolgálata nélkül láthatóan baromi kevesek lennénk már akár a Villa ellen is. Can és Skrtel mondjuk addigra visszatérhet, és Lovren is kezd formát ölteni, de ettől még kétségem sincs afelől, hogy Sakho nélkül a kupa nem elérhető, még ha a Villa ellen túl is élhetjük. Itt ugye megint elkezdhetnénk egy hosszabb diskurzust arról, hogy hiába jó egy játékos, a megbízhatósága ugyanúgy szempont (Agger, anyone?), de ez már a sokadik sárdagasztás lenne egy poszton belül, úgyhogy inkább keressük ehelyett az élvezeteket.

Coutinho sokadjára mentette meg a seggünket. Bár az első félidőben el tudott bújni a 73. soros lövése és a meddőség képi definíciója mögé, a másodikra a játéka mellett a különbséget jelentő mozdulat is előbújt.

És itt az április közepe, a szezonunk játékosa címlistája pedig erősen szűkül. Én személy szerint már csak három versenyzőt futtatok a papíron valós eséllyel, és ezzel a mai extrastrigulával Coutinho biztosan előrébb került, míg Hendo és Sterling csak a szokásos jó teljesítményért járó pöcökkel lett gazdagabb. Fura egy lista lesz ez, annyira, hogy Minyon sikerrel hajrázhat a negyedik helyre Cant letaszítani onnan, de ha neki van esélye, akkor Skrtel is felérhet még, szóval tényleg érdekes verseny lesz ez még, de egyben azt is megmutatja, hogy mennyire sokarcú és végső soron bukott szezon ez.

Mert akárhogy is alakul még ez az egész, az 1-1,5 hónap a végén úgyis veszíteni tudunk már csak. A szezon előtti hivatalos célkitűzésünk a BL-ben az egyenes kiesés (mármint odáig eljutni, és nem így), a top4 megőrzése, és az egyik hazai kupa.

Az első kettőre feleslegesek már a szavak, de a kupa még meglehet, hogy a Villa után (ha egyáltalán) az Arsenalon vegyünk kisebb bosszút a saját balfaszságunkért.

És Stewie majd ott állhasson kupával a magasban a születésnapján a Wembley gyepén a konfettiesőben. Ő talán nem így, de mások egészen biztosan. Máté hajára például egészen emlékeztet Dan hadnagyé.



Forrás: Vörös Fonat

Egyelőre a számok Csábit igazolják

star_wars_vs_macskaEmlékeztek mit mondott Jocó a távozásakor? Hogy ő két játékosért vállal felelősséget: Punosevac és Morgan, mert őket a beleegyezésével hozták. Megnéztük, hogy a kilencek eddig mit nyújtottak. Elég legyen annyi szpojlernek, hogy a címet nem véletlenül úgy adtam meg, ahogy.

Kezdjük a játékpercekkel:

Perc/mérkőzés*
név NB I m NB III m Ligak. m összesen
Elez 383 5 383
Punosevac 306 5 306
Morgan 270 4 90 1 360
Meza 143 5 81 1 224
Izazola 82 5 58 1 140
Projic 33 1 135 2 168
Kone 24 3 89 1 67 1 180
Palacios 143 3 9 1 152
Ontivero 0 1 0

* a táblázatban mérkőzésnek vettük azt is, ha végig a kispadon ült, tehát a keretben volt.

Egyelőre azt látjuk, hogy Bobál Dávid lepattintása után Kosnic vált az Ignja mellett legesélyesebb belsővédővé, de aztán mégsem. Láthattuk, hogy miért. Kristi Rossinál a keret közelében sincs, szóval maradt Elez, aki nem is annyira vészes, igaz, ehhez kell a ha ló nincs, jó a szamár is elvének elfogadása. Veteti is a pályán töltött percek listáját mind összetettben, mind az NB I-re nézve.

Mögötte következik percben Punosevac és Morgan, vagyis Csábi azonnal bevethető erősítései. Punó hamar kiszorította Gyulát (aki mostanság a padra sem fér oda, vajon miért?), ráadásul még gólt is rúgott, szám szerint kettőt. Az elsővel pontot hoztunk Felcsútról, a másodikkal pedig bebiztosította a Haliverést. Csatár kellett, csatár lett. Morgannel játszattunk már klasszikus szélsőhátvédet és 3-5-2-ben szélsőt, mindkét helyen hozta a semmire sem emlékszünk tőle c. megoldást, ami Vidovic után maga a felüdülés. Ugye értük vállalt kezességet Csábi.

Bár nem mérvadó, mert egyelőre két teljes meccsüket tudtátok csak leosztályozni, viszont azt látni kell, Punó rendre a legjobbak között szerepel, és Morganre se lehet igazán panasz.

Mezára Jocó is azt mondta, akár jól is elsülhet, még talán vele volt a legkevesebb baja a további hetekből, ha jól értettük a szavait. Nála ugyebár a játékba lendülés időpontja volt a legnagyobb kérdés, reméljük ezen nagyjából már túl vagyunk, szóval talán segítségünkre lesz a későbbiekben. Nem ügyetlen srác, azt látjuk, kérdés, egy kiesés elől menekülő csapatban mit tud hozni a maga kreativitásával – és apró, könnyen elnyomható termetével.

A többiekre kár karaktert pazarolni. Izazolát minden tavaszi meccsünkre neveztük, egyszer kezdett, egyszer becseréltük, 82 perc alatt pedig nem váltotta meg a világot. Projic biztató nyíregyi kezdés után alig 33 percet követően lesérült, azóta NB III. Kone egy vicc. Három nevezés az NB I-ben, kétszer időhúzó csere, egy nevetséges fellépés a Ligakupában, és egy gól az NB III-ban. Utóbbin sajnos pont nem voltam ott, így nyugodtan mondhatom: hiszem, ha látom. Palacios, a perui kettőből három évre elhappolt kolumbiai fenoménó egyelőre az NB III-ban nevetteti a jobb sorsra érdemes vidéki lakosságot, ha éppen befér egy-egy félidőre. Mondjuk egy gólja már van. Ontivero egyelőre egy kispados szerepléssel és egy barátságoson bemutatott köpés miatti kiállítással (három perc után!) tette hozzá a magáét az ügyünkhöz.

és akkor nézzük a tavaszi osztályzatokat

Egyszer Godoyt és kétszer Prossert láttátok a legjobbnak. Mellettük rendre az élbolyban végez Ignja, King, Punosevac és Meza. Vagyis Meza kivételével Csábi alapemberei.

Vegyünk egy alapcsapatot, ahogy talán kinézett volna a kezdőnk, ha nincs az edzőváltás: Kemenes – King, Ignja, Kosnic/Bobál, Morgan – Godoy, Hidi, Vécsei – Gyula, Punó, Proszi. Tehát öten a vállalható teljesítményűek közül Csábinál is játszottak volna, sőt, merem állítani, a Kemenes – Ignja – Godoy – Punosevac, Prosser alkotta tengely köré egy elég jó csapatocskát is fel lehet húzni a magyar élvonal szintjén. És kiket is látunk rendre a legjobbjainknak? Hopp, pont őket.

A többi újfiú közül egyedül Elez volt képes beférni ebbe a rendszerbe, ő is a kényszer miatt, valamint mostanság Meza. Kellettek? Nem, de finomítva a dolgokat: ha azonnal formában vannak, padhosszabbításra jól jöhetnek. Ahogy ezt Meza bizonyítja is. Cserébe odadobtuk az első két-három fordulót, amíg Rossi ismerkedett a csapattal. (Itt merül fel a kérdés: vajon tényleg ő állította össze ezekben a napokban a kezdőt?)

osztályzatok a Haladás után

Ja, a Hali elleni győzelem alkalmával Proszit láttátok a legjobbnak (3,9!!!), és Vécseitleggyengébbnek (2,69) egy olyan osztályzattal, amivel a korábbi fordulók között három alkalommal is a meccs embere lehetett volna. Nála jobb osztályzattal csak a nyitófordulós, az Újvárost 3-0-ra verő Sundasa végzett csak az utcsó helyen (2,77), minden más esetben fele ennyi sem kellett hozzá.

A teljes eredménysort megnézhetitek szokásos táblázatunkban.



Forrás: Csakblog

Faegérrül, meg egyéb csodálatos dolgokrul

Szeretem ezeket a lepattanó beharangozókat. Valamilyen fontos meccs után vagyunk, ezért biztosan nem kell medvés tartalommal feltölteni az üresen tátongó bekezdéseket, viszont eltelt elég idő, hogy idegállapotunk btk. besorolása a „hirtelen felindulásból” felől az „előre megfontolt” irányába enyhüljön. Ellenfelünk nem más, mint a Blackburn csapata, akikről – értelemszerűen – kevés szót ejtünk ma.

Mert ha azt hittük, hogy a MU elleni meccs volt a 4. helyért folytatott hadjáratunk Mohácsa, akkor tévedtünk, az Arsenal elleni találkozó volt az, ahol BR maga itta meg a cselének a levét. Az eddig héliummal teletöltött lufi, úgy néz ki, kezd leereszteni, Sturridge ki tudja, mikor lesz megint 100%-os, Sterling újabb fontos meccsen „bizonyította”, hogy minden centet megér a 150k-ból, a védelem meg megint átkapcsolt Benny Hill fokozatba. Már érkezett is a nyilatkozat BR-től, hogy BL nélkül nehéz lesz jövőre értelmes játékost igazolni. Tényleg? Ne szívass.

És ezen, a 4. hely elúszásán érzett borúmban fogom utoljára kőbe vésni, hogy mit gondolok az FA kupáról. Egész pontosan azt szeretném körbejárni, hogy Te nyájas olvasó, ha ezeket a belföldi bohóckupákat egy kicsit is fontosnak tartod, miért vagy tulajdonképpen a csapat ellensége, egy olyan, archaikus szentségekben hívő masztodon, aki ezen elvek mentén, amik az FA kupa szeretetére buzdítanak, vidáman égetnéd Giordano Brunót örökmécsessel reggelig . Tedd vissza kaszát, majd csak a végén.

Mert mégis mi a tökömnek kell az FA meg a Mikiegér kupa? Miért tolják annyira látványosan a kiscsapatokat a szeretett, hozzád hasonlóan modern gondolkodású FA tagjai? Chemtrail, illumintani, meg a faszom, tolják és kész, ne kezdd. Mert hála a faegérnek, a kicsik is nyerhetnek valamit. Vagy legalábbis foghatják az egyik fülét valaminek a Wembleyben, lehetnek hősök, megkapják a világtól azt a 90 perc hírnevet, ami az igazi nagyoknak minden héten sajátja. Lufi, ámítás, semmi több. Bajnokságot csak egy csapat nyer, az is látszik, hogy a következő 50 évben a gazdasági top 6-ból fog odakavarodni valaki, 90%-ban a top3, maradék 10%-ban lesznek olyan kifutott évek, mint amilyen a miénk volt tavaly (és akkor sem nyertünk – macca8). Most magyarázd el többi 14 csapat szurkolótáborának, hogy ti bizony nem nyertek semmit. SOHA. Pistike, gyere le a nagyfiúkkal focizni. Persze, nem kell mindig a kapuban állnod, kijöhetsz majd te is a mezőnybe, sőt, még gólt is lőhetsz majd. Meg nem rúgunk úgyse erőset. Háhá.

Hányszor nyert a Liverpool bajnokságot? Mikor volt az utolsó ilyen tett? Hány BL-t nyertünk? Mikor volt az utolsó? Minden Pool szurker álmából felkeltve is köpi a választ. Összes Mikiegér győzelem? Ugyan kérlek. Mikor volt az utolsó alkalom, amikor egy kocsmai vitában azzal kussoltattad a kicsit nagy arcot nyitó dinamós/tehenész/olajos haverod, hogy hány FA-t nyertetek? Visszakérdez, hogy mit csinálsz kedd este, aztán úgy vagy vele, hogy a következő kört mégis te hozod. Mert te vagy a múltba révedő, “régen minden jobb volt” srác. Mert az FA kupa fontos. Egy nemes trófea, hagyományokkal, örömmel, ami visszaadja az igazi foci varázsát. Így van. Ezért is mondom, hogy minden Angliában játszó játékosnak vegyük el a fizetését, a szponzorpénzt, a drága lakást, autót, mindent. Ne kérjenek 20 évesen 150k-t hetente, semmit. Menjenek szépen vissza a gyárba, meló mellett focizzanak, ahogy régen is tette mindenki, akkor megint lesz küzdelem, magasztos eszmék, a foci szeretete. Amíg ez nincs így, addig meg a pénz van. Nem lehet valaki egy kicsit terhes, vagy elfogadjuk, hogy ilyen világban élünk, vagy elkezdünk leszakadni. Meg akarjuk nyerni a bénák futóversenyét? Hajrá.

Te mégis hogy kerültél ide? Ki miatt szorítasz a csapatnak? Isztambul? Az Alaves elleni döntő? King Kenny bajnoki győzelmei? Tegye fel a kezét az, aki a ’89-es FA győzelem miatt van most itt és bannolom a picsába veszek neki egy sört. Mert mit fogok mondani a még (remélem) meg sem született fiamnak, miért olyan fasza csapat ez a Liverpool? Az 5 BL győzelem, vagy a 7 fakupa? Ja, hogy a BL-be előbb be kéne kerülni? Ezen már azt hiszem, túl vagyunk. Mindenki ugratta csóró ágyúsokat, hogy hány éve nem nyertek semmit. De az nevet legjobban, akit pofán nem vernek érte, mert hétvégén szépen megmutatták (ahogy nemrég a MU is), hogy milyen játékerőt képvisel egy tényleg top4-es csapat. Lehet, hogy van összefüggés a mostani játékoskeretük felépítése, illetve a BL-ben eltöltött éveik száma között, nem is értem, hogy a Sanchez gyerek miért nem hozzánk jött, miközben nekünk volt egy csodálatos Mikiegér győzelmünk, meg egy FA döntőnk is nem olyan rég. A következő 50 évben lehet, hogy ők sem kerülnek be a 3 nagy közé, akik 90%-ban nyerik a bajnokságot, de a maradék 10%-ért ők állnak a legjobb helyen. (Eddig a top3 címmutatója 100% – csak szólok, macca8.)

Mert mire való az FA kupa? Arra, amit BR soha a büdös picsába nem fog csinálni: megmozgatni a pincelakókat. Élesben kipróbálni új (vagy régi, de hasznosnak gondolt) taktikát. Mint írtam, az előző faegér beharangban, január végén: eljön majd a 3-5-2 lejárati ideje is, ami még nem biztos, hogy megtörtént, de azt azért kijelenthetjük, hogy a mostani egészséges / nem eltiltott tagokból egy 4-3-3 ésszerűbb választásnak tűnik. Mikor játszott Mankó utoljára? Mikor volt 4 védős rendszer utoljára? Azok a kibaszott kupameccsek, ahol jelzem, a 3-5-2-vel és a közepesnél két számmal kevésbé rotált full kezdővel is elég veszett szarok voltunk az esetek többségében, kiváló lehetőséget biztosítottak volna arra, hogy ilyeneket próbálgassunk. Mert ha most visszaállunk a négy védőre, megint indul szöveg, hogy még összeszokatlanok a srácok, régen játszottak így, össze kell csiszolódni, most jött ki a pincéből, nem látott napot. Azt a kört már meg se nyitom, hogy mennyi mentális erőt nyertünk azokból a találkozókból és az hogyan viszonyul a játékosaink fittségéhez, mert az nagyon messzire vezetne, de az én nézőpontomból minden perc, amit a fontos játékosaink a pályán töltöttek ezekben a bohóckupákban év közben, feleslegesek voltak. De legalább kapja a nyomást BR a sajtóból, meg a szurkolók felől, hogy csak kéne már valamilyen ezüst a vitrinbe. Tankolja csak a benzint egy totálkáros kocsiba, ezt követeli a haza.

Így állunk most itt, letolt gatyával, a Liverpool drukkerek örök mentsvárával, majd jövőre kupával a hónunk alatt. Volt négy kötelező tárgyunk, amiből 4-et buktunk, újabb félévet csúszunk és bár tavaly csodával határosan hoztunk jópár 4-est meg 5-öst, a többiek, akik velünk együtt kezdték, már épp elég évvel előbb szereznek diplomát. Nem maradt más a neptunban, mint egy nyomorult szabadon választott tárgy. Ha megnyerjük az FA-t, semmivel nem leszünk közelebb jövőre a top4-hez, illetve számomra az idei szezon semmivel nem lesz kisebb bukás.

Épp ezért mondom, hogy kurvára nyerjük meg.

Olyat tettem mostanában, amire az utóbbi években ritkán volt példa, újra Fotex (én már csak így hívom az Építőket, bocsmá) meccsen voltam. Kikoptam már ebből a szubkultúrából, annyira, hogy egyik haverom új szegedi csaja hallatán már fel sem merült bennem, hogy megégetem. Az elején még diszkrét tapssal jutalmaztam Zeitz barátunk tevékenységét, a végén már én is üvöltöttem a többiekkel, hogy „indul a busz”, de arra mindenképpen jó volt, hogy kicsit átértékeljem a Poolhoz fűződő viszonyomat is. Mert valahol a racionalitáson túl kell valami fogódzkodó, ami összeköt a csapatoddal, ami közösségi élményt ad. Mert a Fotex halálcsillagának a hazai bajnokság nyilván kötelező ujjgyakorlat, de jó volt látni a szeretett együttesemet nyerni valamit, még úgy is, hogy csak egy sima szeged elleni meccs volt. Nem is annyira a Fotex nyerte, együtt nyertük meg.

Ez a szezon el van baszva. Megint. Az olló tovább nyílik, de legalább mehetünk ismét csütörtökön a zergebaszó zimankóba a tundrára, hogy aztán a csoportkörön átvergődve valamelyik közepesen összerakott olasz/svájci/német csapat kipicsázzon minket, ahogy kell. De ha már így alakult, akkor megint másik irányba kell fordítania Balu kapitánynak a süllyedő repülőt, az FA szigetek felé. Jobb lesz tőle a csapatnak? Közelebb kerülünk ezzel egy millimétert is a „Bajnokságot nyerünk” célhoz? Nem. Jobb lesz tőle nekünk? Ha ló nincs, jó a faegér is, nekünk, szurkolóknak azért jó lesz nyerni valamit, nem is feltétlenül a kupa nívóssága miatt, pusztán azért élményért, hogy együtt szurkoltunk ki több százezer, vagy millió embertársunkkal valamit. Ezt az élményt, azért lássuk be, egy ilyen év után kurvára megérdemeljük.

Ha már így alakult, hogy értelmes célokért nem szoríthatunk, fogjátok magatokat, kedves, félautista szerelmeim, és legyetek szívesek valami olyasmit csinálni, amit idén még nem sikerült: Nem elbaszni. Köszi.

(Ja, kezdőcsapat? 4-4-2 diamond: Manq – Touré – Sakho – Moreno // Lucas // Cou – Henderson // Sterling // Balo – Sturridge. Studge sérülése esetén Allen CM, Cou AM, Sterling FW.

Ami nyilván fel sem merül, nézhetjük Can helyett Lovrent Glent, amúgy meg ugyanazt a szart, mint az Arsenal ellen. Love you BR. A rotáció örök.)

 

 

 



Forrás: Vörös Fonat

Visszatértünk a játékba: osztályozókönyv vs. Haladás

tancÚjra játékban a Kispest, újra lehet reménykedni az őszi NB I-es folytatásban. Szombaton jön a pocsék formában lévő Diósgyőr, majd utána utazunk egy újabb hatpontosra Pécsre. Ha mindkettőt hozzuk, akkor az 24, ami sok mindenre elég lehet év végén.

Előtte azonban használjuk ki a nagy hurráhangulatot, és osztályozzuk le a Haliverőket. (Amúgy mennyire ciki lehet már a Haladásnak, hogy oda-vissza kikaptak tőlünk? Mondjuk az is igaz, ők meg az általunk soha el nem kapott Kecsót intézték el duplán, és a Kecsó ugyebár középcsapat.)

Betöltés…



Forrás: Csakblog

Az utolsó utáni szalmaszál…

last-chance…de ezt legalább megfogtuk. Még mindig nem dőlt el semmi, de esetünkben ez most nagy pozitívum: ha tegnap nulla vagy egy pont a vége, az gyakorlatilag = a kiesésünkkel, mi is így ültünk le a TV elé, és meg kell vallani őszintén, nem nagyon bizakodtunk. Nem nagyon? Egyáltalán nem. Talán Gyuri, az örök optimista egy picit. De amúgy csak néztünk ki a fejünkből, négy nihilsta, és azon elmélkedtünk (a többieket igazából nem tudom, de én biztosan), hogy két éve kisbusszal zúztunk Szombathelyre a bronzért, most meg az üres Gurigában ülünk négyen csöndben a képernyő előtt, elég hihetetlen. (Hogy ez így alakult, ahhoz persze sok minden kell: belefáradás az elmúlt évekbe, abba, hogy lassan hangulatilag a Pini érába megyünk vissza, kell egy törött boka, amivel otthon kéne pihenni, kell egy össze nem jövő utazótársaság, szóval sok minden indok van a háttérben, de most ez így alakult). No és persze jöttek elő bennem a szokásos rémképek: jön majd a Martinez gól, aztán Ignja vagy Kosznics összehoz egy pirosat, a végén Radó is betalál, Rossi legkésőbb a Dió meccs után bedobja a türcsit, új edző és ifikeret az utolsó 6 meccsen, aztán NB2. Hacsak nem jön valami csoda.

Jött.

A csodát tegnap délután Haladás-megtorpanásnak hívták, Szentes Blézer arra hivatkozott, rosszul jött a válogatott szünet, mert így motivációs problémák léptek fel náluk. EPIC! Milyen motivációs problémák, mikor még így is ott van a kiesés lehetősége a nyomukban? Mindegy, ez nem a mi bajunk. Szóval tompa volt a Hali, Martinez szerencsére nem varázsolt, Radó sem, senki sem, a második félidőben Szentes pedig még grátisz  bevállalta az emberhátrányt is, hisz felküldte Torzot, amit köszönünk szépen, ennyivel tartozott is nekünk a harisnyás, hogy most behúzza nekünk a meccset. És egy emberfór sokat számít ilyenkor, ha 3:1-re vezetünk vendégben, a mi helyzetünkben. Sokat. Jelen esetben három pontot.

Annyi biztos: Proszit tegnap is nagyon lehetett dicsérni, igazából az első gól is az üvé volt, nem csak a Tevez-es hegesztése a félidő végén… A pályaíve egyre jobban a fiatal Kabátot idézi, remélem annyiban nem fogja, hogy nem másutt jön ki belőle az igazi berobbanás, mint a Vasashoz távozó Warriorből 1999 őszén. Punóról már szóltam jókat ezeken az oldalakon, a gólja, ahogy a csínbe dobva magát, verte be messziről, az most is magáért beszél, ő tényleg vállalható szerzeménynek tűnik, még várjuk ki a végét. Morgant Csábi is dicsérte, sokszor már Ti, olvasók is ezt teszitek, én még várnám a szürke tartományokon túli megjelenést is Jean-Pierre-től, de tény, egy védőnél az se baj, ha szürke, amíg ez azzal egyenlő, hogy nem veszed észre a hibái miatt.

Sok komment találja be mostanság Szabit. 1-2 éve az ilyen teljesítményére, mint a tegnapi, csak egy vastag kórus Kemenesszabit kapott volna (a TV tanúsága szerint ez a helyszínen meg is történt), hisz megint volt egy gyengébb kijövetele és egy nagy bravúrja. Igazából én még mindig inkább azon az oldalon állok, hogy Szabi jó vonalkapus bravúrokkal, néha borzalmas kijövetelekkel, és messze nem ő a problémáink oka. Meg aki tudott olyan formát mutatni folyamatosan, mint ő 2010-2011, majd 2011 ősz, illetve 2013 tavasz során, az biztos fog is még, ne legyünk már ennyire Kispest-Korzó, hogy minden arcot elutálunk.

Játékosokról ennyit, illetve még nem állom meg azt, hogy le ne írjam, hogy lendületből alapvonalon kivezetett labdát utoljára Rouanitól láttam Kone előtt, de Ábel rögvest figyelmeztetett ebbéli megjegyzésemkor, hogy ha igaz a párhuzam, akkor a jó Kone az Üllőin majd egyszer meccseldöntő találatot szerez, tán épp idén tavasszal a Groupamában. Jah, úgy legyen.

Nagyon-nagyon utolsó szalmaszál volt a tegnapi meccs, és elkínzott kis szurkolói csapatunk igazából már le is tett arról, hogy élünk az utolsó utáni lehetőséggel, mégis megtörtént. Na! Most a Diók jönnek, méretes hullámvölgyben, úgyhogy pici esély most is van arra, hogy a következő nagyon nehéz meccset is behúzzuk. Persze vigyázzunk: két egymást követő meccsen nem fog mellényúlni Punó távolijának az ellenfél kapusa, és a Dió padon nem ül kis olasz kegyenc, aki becserélésével lenullázza  a csapata támadásait. Szóval csak óvatosan, óvatosan.

A kérdőjelek még mindig itt vannak tehát, a helyzetünk sem lett egyszerűbb, de jelenleg örüljünk annak, hogy legalább még van helyzet, amiről beszélhetünk, újabb egy hetet adhatunk a  reményeinknek. Két lábbal a földön. A többit meg majd meglátjuk…



Forrás: Csakblog

Para-Stoke

Haveromnak van (vagy volt legalábbis) az a kedvenc, de morbid vicce, hogy két öreg mammer slattyog át a zebrán látványos lassúsággal, mire a közlekedési rendőr odaszól: sétálgatunk, sétálgatunk, a temetők meg üresek?! Nos, ennek analógiájára… Valahogy úgy érzem, a Chelsea is csak sétálgat, sétálgat, várva vagy sem az elkerülhetetlen végzet beteljesülését, ami minden valószínűség szerint … Para-Stoke bővebben…

Forrás: Lion Rampant

Innen várjuk a folytatást

16

Soroljuk a tényeket, érdekességeket:

  • Utoljára épp a Haladás tudtuk megverni a bajnokságban, még 2014. szeptember 13-án.
  • 2014. szeptember 13-a 6 hónapja és 22 napja volt!
  • A 6 hónap és 22 nap összesen 204 napot jelent.
  • Fordulót követően, a Hemingway-érában mindössze egyszer álltunk a tökutolsó helyen: a 2009/10-es idény 12. köre után, ami történetesen Sisa tréner utolsó meccse is volt egyben. (2010.10.23-25.) /// A kontinuitást azzal a csapattal Hidi (padon ült) és Tóth Iván (csereként állt be Németh Gabi helyére) jelenti.
  • A Hemingway-éra 4,58%-át töltöttük fordulót követően a kiesést jelentő vonal alatt. Csak összehasonlításképp mondom, 5,73%-ban a tabella élén álltunk. (A két leggyakoribb helyezésünk: 4. – 12,21% és 13. – 11,83%)
  • Grafikonon így néznek ki a fordulókat követő helyezéseink:

hemi-era_helyezesek_201522fordÉs akkor a pozitívumok:

  • Ha győzünk, rögtön négy helyet lépünk előre (év közben a gólkülönbség, év végén a több győzelem rangsorol).
  • Nem lesz ma havaseső.

Amúgy a Halival játszunk Haladásban, ahol az elmúlt évtizedben talán csak akkor győztünk, amikor néhány éve 4-2-re, szakadó esőben, és talán még Horváth Adrián is rúgott gólt. Ha jól emlékszem augusztusi meccs volt Supka alatt, de most nem keresem ki. De ez a történelem, ami alapvetően nem számít.

Cserébe a forma igen: a Halit eddig ikszelt otthon a tavaszra mindig összeomló Diósgyőrrel, kikapott Pécsett, verte otthon a Lokit(!!!), és legutóbb győzött Pakson. Négy meccs, két győzelem, egy döntetlen, hat rúgott és négy kapott gól. A hat rúgottból négyet Martínez vállalt, akit sokan szerettek volna újra Kispesten látni a télen, miután az ETO-nál létszámfelettivé vált, de aztán nem jött, mert szóba sem került a fizetési igénye mellett. Következmény: a Hali már nem csak erősebb csapat, hanem gazdagabb is. Vagy ha utóbbit nem is tudjuk bizonyítani, azt látjuk: jobban akarja az NB I-et (tudatosabban), mint mi.

Innen várjuk tehát a mai délutánt, és reménykedünk, hátha. Mi valószínűleg a Gurigában, a kispesti Fő téren lévő műintézményben nézzük a meccset, így legalább közel leszünk a stadionhoz, ha hőbörgő tömegként kellene viselkednünk egy újabb zakó után. Mind a hárman-négyen megadjuk majd nekik! Én például nagyon csúnya dolgokra fogok gondolni, és szerintem lesz egy-két erősebb mozdulatunk is, mondjuk szemöldök-összevonás.

Picsába, hogy már saját magunkon röhögünk.



Forrás: Csakblog