Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de nekem a mai meccsen végig az ezt már láttuk érzésem volt. Viszont ez az érzés, meg ez a hangulat több rétegében előjött a mai meccsnek.

Egyrészt van egy olyan olvasata a mai meccsnek, hogy ez egy ZS kategóriás amcsi film, amit már ezerszer láttunk különböző csavarokkal, különböző szereplőkkel, de ugyanazzal a sztoryval. Hát nem: a főhősünk próbálja megmenteni a helyzetet, megpróbál mindent, lő minden honnan, mint egy igazi westrenhős, de nem megy neki, szenved majd látványosan elbukik. Azonban a végére csak kell egy csavar a filmünk íróitól, így előkapják a legnagyobb klisét és …. megmenti a napot. A gond ezzel, hogy már ezerszer láttuk.

Hasonló amcsi filmet lehetne felhúzni a: lesajnált, a városból elüldözött, majd máshol magára találó, visszatérő, de semmit sem alkotó mi kutyánk kölykéről, aki ma sem csinált semmit, de lehet csodálatos narratívát építeni arra, hogy csak adott egy gólpasszt és csak megszolgálta a belefektetett bizalmat. Teljesen tévesen.

A legnagyobb ismétlés azonban maga a meccs volt. Nekem végig az az érzésem volt, hogy a keddi meccset nézem. Nem akarom ezt a részt túlzásba vinni, de egy az egyben leírhatnám a kedd este írtakat, annyi különbséggel, hogy Balo nevét kicserélem Lambertre. Hiszen ugyanazzal a nem működő taktikával álltunk ki, mint akkor. Megint 4-1-2-3-t játszottunk, megint egy nagydarab lassú csatár köré építettük a támadójátékot. Can-t megint rossz poszton, rosszul használtuk, ami ma éppen Sterling egyedül maradását és rossz játékát eredményezte, Glen továbbra is Glen. Az egyetlen újdonság Gerrard és az ő ismételt pocsék játéka volt, ami a kisebb labdabirtoklási fölényünkben ütközött ki leginkább. Egy kis szakmázás is legyen a QPR ma nagyon gyenge volt, főleg a második félidőben, mikor is átállttak 3-5-2-re, ami láthatóan nem ment nekik. Lett is belőle egy-két helyezetünk. Tőlünk az egyetlen érdekes dolog a kiállítás utáni 3-3-4 volt.

Igazság szerint a kezdőt meglátva dohogtam magamban végig: az Ezt most miért? kérdéskört firtatva magamban. A szezon számunkra véget ért, ezt mostanra mindenki tudja. Számomra a logikus az lenne, hogy a maradék pár fordulót felhasználjuk arra, hogy néhány félig éles meccsen elkezdjük építeni a következő szezon csapatát. Nem? Amúgy is az a legyünk okosabbak, ha már gazdagabbak nem tudunk lenni, mint a többiek taktikánk, hogy erősen használjuk a fiatalokat. Nem? Az ideális szerintem az lenne, ha ilyenekkel kísérleteznénk, mint hogy nézzük meg, hogy Yesil vagy Sinclair mennyire állja meg a helyét a PL-ben. Megpróbálnánk kideríteni, hogy Branagannak van-e értelme a csapatban. Manqot előkapnánk a pincéből és adnánk neki néhány egymás utáni kezdést. Hendót tovább szoktatnánk a kapitányi karszalaghoz. Markovicsot és Ibe-t folyamatosan kezdetnénk. Ezek lennének azok a dolgok és ötletek, amiket látni szeretnék.

Ehelyett mit kaptunk? A lejáró szerződésű távozó 30 feletti Glent a kezdőbe. A lejáró szerződésű, távozó 30+-os legendát a kezdőbe. 30+-os helyi fiút a kezdőbe. Számomra ez megint egy koncepciós hiba, mint korábban a minden sorozatnak fussunk, neki teljes erőből megközelítés volt. A meccs kezdetet előtt azt írtam fel magamnak, hogy nem értem a koncepciót, nem értem miért csináljuk. Nem értem miért megyünk valami furcsa testimonial kezdővel neki a meccsnek.

Igazából persze eddig is értettem, de ha máskor nem a 87 percben az egész önpusztító koncepció értelmet nyert. Mindenki az angol kommentátortól kezdve, a közönségen, Gerrardon, BR-en keresztül mindenki erre várt. Mindenki pontosan tudta a dolgát. A kommentátor elmondhatta, hogy mekkora legenda, hogy beérte a PL gólok számában. Gerrard mehetett ünnepeltetni magát, éltethette a közönséget, akik cserében énekelhették a nevét. BR végre lecserélhette Gerrardot, megadva neki a standing ovation lehetőségét. Ment az egész a maga útján mindenki tudta mi a dolga, mindenki láthatóan erre várt. Igazából nem is lenne ezzel baj, hiszen valahol pont ilyenekről szól ez az egész szórakoztatóipari cirkusz. A gond azzal van, hogy a tavaszunk nagy részét pont ennek a gondolat menetnek áldoztuk be. A gond ott van, hogy ma is és láthatóan a következő meccseken is a múltbarévedéssel fogunk foglalkozni, ahelyett hogy kihasználnánk az arany lehetőségünket és előre építenénk a jövőnket.

Számomra az egész meccs hatalmas csalódás volt, egy lehetőség elszalasztása, ami fájdalmas.

Forrás: Vörös Fonat

Mondtam már, hogy szeretem a lepattanó beharangozókat? Tulajdonképpen minden beharangozót szeretek, ha egyben azt is jelentik, hogy nem nekem kell mostanában Liverpool meccsről összefoglalót írni. Mert lássuk be, mostanra nem csak megérkeztünk, de térdig gázolunk a nagy nihilben, a semmiben, az igazi vákumban, ahol a múltat még nem kezdjük el feleleveníteni a tábortűz mellett, a jövőbe pedig még nem tudunk tekinteni, mert – papíron – vannak még elvarratlan szálak.

Azért mondom, hogy papíron, mert ha még lett volna bárki is, aki szívének rejtett kertjében még nevelgette a remény halódó virágait, a hétközi meccs ezekre a gyenge hajtásokra páros lábbal taposott rá. Egy hegymászó bakanccsal. Amivel előtte másfél órát csoszogott egy frissen trágyázott csalánmezőn. Négy forduló, ha a MU a megszerezhető 12 pontból 5-öt hoz, már övék a Wenger kupa, miközben nekünk meg kell csapni az addigra már bajnok Dinamót. Seems legit.

A csapat, a szurkolók és nem utolsó sorban a bloggerek elég hitehagyottak lettek így a szezon végére. Egyetlen gondolatfoszlánnyal spoilerezném csak el a szezon összefoglalók általam írt részének tartópilléreit: Ismeritek a mondást a sok székkel meg földre üléssel? Biztos emlékeztek rá, amikor szezon közben igen keményen elgurult a gyógyszerem a faegeres mérkőzések környékén, így bár igen lenne igényem a magam visszafogott, kultúrált, asszertív stílusában felemlegetni az akkori viták alaptéziseit, nem teszem.

Nem, nem a faegér kizárólagos hibája, hogy nem lett meg a negyedik hely. Azonban egy, a jakuzziba már bedobott gondolat téglaként megemlékeznék egy pillanatra az akkor a faegér mellett fő érvként felhozott “nyerünk valamit” érzésből fakadó mentális erőről. Tavalyi szezonban egyszerű volt a képlet: Volt a bajnokság, tavaszra szépen kiestünk minden kupából, egy cél volt, egy fókusz, egy dolog miatt kellett küzdeni. Nem számított, hogy hetente csak egyszer van meccs, megnyerjük a bajnokságot, vagy meghalunk, veszteni való nincs. Mindenkinek ezek a meccsek jártak a fejükben, nem voltak “de még állunk a Faegérben”, meg “de majd megnyerjük az EL-t és úgy lesz BL” lózungok.

Idén viszont más volt a helyzet. Először mindenki meg akarta nyerni a Mikiegeret, amit, kis szerencsével, szerintem simán el is hozhattunk volna. Sikerült úgy felpörgetni a srácokat, hogy a szezon simán legjobbja Dinamo ellen két meccsen, hosszabbításban, teljesen pariban voltunk, sőt. De nem baj, ott van még a Fakupa, meg az EL. Az EL-ben is úgy álltunk ki, hogy az első meccsen simán eldönthettük volna a továbbjutást, a másodikon is csak egy “once in a lifetime” bomba hozta meg az áttörést a törököknek. Viszont jöttek a tizenegyesek, újabb pofon az arcba, ez már egy kicsit komolyabb.

Maradt hát az FA, a nyerjünk valamit Stevienek kórus utolsó mentsvára. Mondjuk én tudtam volna javasolni, hogy vigyék el a vurtsliba és lőjenek neki egy csúszásmentes plüss mamuszt, de ez magánvélemény. Na majd most. Utoljára kell magatokat felszívni srácok, ez most meglehet. Aston Villa, aztán az Arsenal ellen egy ki-ki meccsen tényleg bármi megtörténhet. Az első gólig rendben is volt, de aztán csak visszavettek a srácok és onnan már nem lehetett újra felpörögni. Egy ilyen fiatal csapat mentálisan nem képes feldolgozni azt, hogy űzik, tüzelik, hajtják őket egy cél érdekében, seggreülnek, majd jön egy másik. Amennyire tud pozitívan hatni egy győzelem, úgy van ennek negatív oldala is. Nyilván egy tapasztalt, már több kupát birtokló gárdával más lenne a helyzet, de idén pont, hogy a tapasztalat hiányzott nagyon ebből a csapatból a necces helyzetekben. Lehet ez már kicsit sok volt.

És itt vagyunk most, amikor az asszony a 3. menet után azt kéri, hogy vágjuk vigyázba negyedszerre a nagy szőrös űrrakétát, mert most jön a negyedik kör. Csodálkoztok, hogy lankadt a srácok érdeklődése? Gyerünk, majd most akkor a negyedik hely meglesz, hajrá, győzzetek? Ti is csak bámulnátok magatok elé némán, ahogy a srácok is teszik gondolom, fejben már azon lamentálva, hogy melyik tengerparton költik el a jól megérdemelt havi 150k-s fizujukat

Én ezért haragszom legjobban BR-re. Ahogy Dani parádés posztjában rávilágított: Kifelé egy elég kockázatkerülő fazonról beszélünk. Hiába volt Mou a mentora, az ő nagypofájú pragmatizmusát nem sikerült eltanulnia. Rajta volt a nyomás a sajtó és a szurkolók felől, hogy szerezzen már valami kupát. Mert még nem volt olyan menedzser, aki az első három évében nem szerzett volna, meg Stevie, meg amúgy is, meg különben is. Ja, de nekem úgy tűnik, hogy Shankly-ék nem olyan bajnokságban fociztak, ahol a világ 40 leggazdagabb csapatából 20 a PL-ben volt. Más volt akkor a foci, meg mi van Rafával, messzire vezet a téma, nem egy beharangba tartozik, ugorjunk.

A lényeg, hogy egy számomra szimpatikus, igazán pragmatikus edző, aki tanult valamit Mourinhótól kiállt volna és ezt mondja:

“Barátaim, rókafiak, figyeljetek rám. Értem, hogy kupát akartok, de nekünk a PL a prioritás, mert Depay a 4. Hely nélkül a büdös faszba nem jön hozzánk. Erre fogunk koncentrálni, semmi másra, faegérben meg EL-ben meg megy a fakó, nem vagyunk még készen egy ilyen fiatal csapattal nem hogy a négy, de még a két frontos harcra sem. Nem nyerünk kupákat? Leszarom, elhozom nektek a BL-t, vagy ha nem, akkor felállok szezon végén. Pont. “

Ha nem is ennyire expliciten, de én ezt várom el egy hangsúlyzottan mai (nem tegnapi, nem a 10 évvel későbbi) Liverpool managertől, mert ezek most a lehetőségeink és kész. Nem szívesen írok le olyat, hogy az lenne a legjobb, ha nem nyernénk meg a meccset, de ha ésszerűen nézzük, ez a valóság. Ha BR marad az edző, jövőre se lesz annyira tökös, hogy leszarja az EL-t, az 5. És a 7. Hely között releváns különbség pénzben, TV-s díjban nincs, innentől ha már a 4. Helyet elbasztuk, a 7. Lenne az ideális választás.

Kezdő, melyik csapattal játszunk, várható eredmény? Ugye, hogy ez már titeket se érdekel.

Mindenesetre Balotelli mesterhármassal nyerünk.

Forrás: Vörös Fonat