Dr Jekyll és Mr Hyde összebútorozott langymeleg pár ahhoz képest, amekkora kettősség sikít bennem a mai teljesítményünk láttán. Alapvetőleg nem tartom magam egy érzékeny típusnak, sem túlzottan nagy igényűnek, hisztis picsának meg pláne. Ami viszont nem jelenti azt, hogy ne lennének elvárásaim. Márpedig nem értem, a csapat miért döntött ma úgy, hogy hagyja meghalni a … Post hoc ergo propter hoc bővebben…
Forrás: Lion Rampant
A múlt hét eseményei óta nem igazán nekünk kedvez a széljárás. Wenger csapata várhatóan ismételten FA Kupát nyer. A Manchester City jelenleg újra előttünk áll a tabellán, tehát nyomás alatt lépünk pályára Liverpool kevésbé ismert felén. Hogy kibírjuk a meccsig, felelevenítünk néhány Moyes – Sir Alex összecsapást a múltból, az Everton otthonából.
Senki nem mondhatja, hogy Saha nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a Manchester United szurkolóinak a szívébe lopja magát. Első mérkőzésén azonnal betalált a Southampton kapujába, majd az Everton elleni őrült meccsen mutatta meg tudását. Nem akármilyen ütközet volt ez. Csapatunk már 3-0-ra vezetett az Everton ellen, mégis a 90. percben kellett megszerezni a győztes gólt. Sir Alex tapsolása a győztes gólnál egészen biztosan megérne pár GIF-et manapság is.
Egészen elképesztő, hogy a 2006-07-es óriási comebackről nincs külön videó, illetve korrekt minőségben, de cserébe megnézhetitek a mérkőzés rövid összefoglalóját 2.45-től és plusz további 4 visszajövetelt hozadékként. A kékek már 2-0-ra vezettek ellenünk, amikor megint olyan jelenségek és olyan gólszerzők törtek az élre, akik tipikusan ilyen helyzetben kerülnek elő. Többek között Mr. Own Goal is, akit maga Phil Neville testesít meg.
Azt hiszem ma sem lenne ellenünkre egy akár egygólos, tipikus United siker. Már többször elevenítettük fel a tagbaszakadt Javier Hernandezt idén és mivel a héten újra reflektorfénybe került mexikói barátunk, ezért fogadjatok egy röpke gólt tőle a Goodison Parkban. Amivel mellesleg meg is nyertük a mérkőzést.
David Moyes számára elég sok korszak ért véget és kezdődött egy év alatt, most mazochistáknak ajánljuk David utolsó meccsét a United padján, amely éppen az Everton ellen következett be. A sors keze egészen elképesztő dolgokra képes. Egy utat lezártunk, hogy elkezdhessünk egy újat. Idén már eljutottunk egy szintig, reméljük jövőre bőven képesek leszünk meglépni azt.
Itt az ideje egy újabb győzelemnek és a tabellán való újrapozicionálásnak.
Glory-Glory ManUnited!
Forrás: Stretford End
Az idei tavaszi kínlódásunkban, azért valljuk meg, öröm az ürömben (már amennyire ez valakit még boldogítani tud), hogy iszonyat szerencsénk van. No nem a saját meccseinkkel – bár azokon sem vagyunk kiemelten pechesek, egyszerűen a formánk van valahol az abisszikus mélységekben, ebben egyetérthetünk (kivéve, azt hiszem egy embert). Szóval szerencsések vagyunk, mégpedig az eredmények alakulásában. És abban, ami e mögött áll: a Bohócliga ugyanis a nagy reformok, a mindenrendbenvan propaganda ellenére kezd szánalmasabb lenni klubháttérileg, mint a vészterhes Millenium idején, pedig akkor is nehézsúlyú ászok uralták a hazai klubházakat (az újpesti Sólyom, a szegedi Nagylaki Kálmán, a ‘csabai Darko Canadic, Furulyás mester, Koncz team, Pini, az önmagát a Gázszernél túlvállaló tulaj, vagy épp a ríl czukk Stadler). Mondjuk ki: jelenleg a balf***ok között a kevésbé balfék is lehet király – de legalábbis bennmaradó. Csak ehhez legalább nekünk abba kéne hagynunk a balf***kodást.
Mert a többiekre nem lehet végtelenségig alapozni, bár mindent megtesznek azért, hogy ezt higgyük.
Hetekkel ezelőtt megjósoltam wannabe váteszként, hogy a Dunaúj-t nem engedik majd kiesni, mert MVM megy oda, Egervári Sandró bá már ólálkodik a klubház körül, stb. Erre edzőváltás, de se a beharangozott Horváthfecsó, sem Sandi bá nem jön, ellenben Artner, aki lehet hogy alapból nem egy rossz ötlet, de a hajrára összeszokni a csapattal legalábbis kétséges sikerrel kecsegtet, és azóta is becsülettel gyűjtik a szopolákat. Nekik nem szólt senki, hogy ők a bennmaradók?
Haladás. Már az őszi edzőváltáskor bíztam a szangvinikus, a világra sértődő Szentes Blézer mesterben, és eleinte hozta is a szentesi beugró-standardet, szoros vereségek, semmi extra. Aztán tavasz elején Leo Martinez úgy tűnt, megmenti a jó Lázárt, és átbillenti az egykori csatárlegendát a jobbik szentes-szcenárióba, azaz az itt-ott bravúrokkal tarkított, biztosan bennmaradós változatba (amit anno már Szombathelyen, Diósgyőrben és Nyíregyen is villantott többé-kevésbé). De nem, jön a kéthetes válogatott szünet, majd mi, akiket a jó formában lévő Halinak simán kellett volna vernie, erre mi nyerünk simán, Lassard ezredes meg bedobja az év bonmot-ját: “a 2 hét megakasztotta a lendületet, nehéz motiválni”. HE?! De azért kösz. Nos azóta tényleg “Leg-jobb-hely Szom-bat-hely”, van minden, mint a búcsúban, gigazakó Fehérvárott, Fradi általi lesimázás, szurkolók általi Lézer-betalálás, menetrend szerinti Szentes-besértődés, most épp az nso-tv-re, majd menesztik a derék harcost, aki búcsúzóul feltárja az Iszlai-ámokfutással fémjelzett remek öltözői hangulatot, felállva tapsolok, Bohócliga at its best! És nincs vége, beharangozva Horváth Fecsó, aki azonban nem jön, Pinyő se, marad Kuttor Kutya, akit először a legesélyesebb jelöltként lenget be Bélakirály és team-je, majd a kinevezés után kiderül, csak azért lett az egykori védőtárs a megoldás, mert még függőben az igazi jelölt. Ja és persze Iszlaiék vissza a keretbe, LOL. A Halit alapvetően kedvelem, de nem bánom, hogy mindent megtesznek a benntartásunkért.
Pápa. Hohó. A kiesés egyik fő jelöltje egész évben. És Bíró tulaj 19-re lapot kért a héten. A pénztelenségre interjúban panaszkodó LengyelFeri hétfőre repül, mert ilyet élőben nem lehet mondani. Jó két óra múlva kiderül, olyan messzire azért nem repült, visszakerül ifi-igazgatónak. A derék ex-újvárosi középcsatár-hős legalább a játékosai szemében hős maradt, gondolom ekkor, hisz bevédte őket a szar játékért, mondván, pénz nélkül nem lehet koncentrálni. Erre másnap érkezik a derék Kukás nyilatkozata (akiről a siófoki Minarik két évvel ezelőtti nyilvános megalázása óta tudjuk, hogy nem riad vissza a fekvő emberbe rúgástól): a pénztelenség nem kifogás, Lengyel tudta mit vállal, ezért kár volt sírni, megérti a lemondást. Majd feltárja: amúgy nemrég Lengyel őt és egy másik arcot a keretből megkérdezte, mit gondol róla szerintük a csapat, Lali meg ezután voluntaristán megszavaztatta erről az öltözőt. Ja, Feri tudta nélkül. Az eredmény valami 21:4 a “Lengyel takarodj” javára, de ezt “sajnálták volna megmondani az edzőnek így nem szóltak”. Itt már lólengésben toltam a széktámlámon, komolyan, a legszebb Bohócliga idők térnek vissza. A klubvezetés (Bíró) közli: új impulzus kell a csapatnak. Az új impulzus a régi impulzus, a Pápa Szuribája, Kovács Laci bácsi kapusedző, aki egy klasszikus megdoomosodott czukor, ezzel gyakorlatilag alá is írták a menlevelet a kettőbe.
Ejj, de k***** magabiztos vagyok. Csakhogy most kéne ideírnom a Kispest nevét, ha önsorsrontó kiesőjelöltekről beszélünk, mert a Nyíregy már nem fog beleszólni a táblázatalji szenvelgésbe, a Pécset pedig mi mentettük meg a múlt héten szerintem.
Szóval jó dolog tele szájjal röhögni az ellenlábasokon, de amit ebben az évben mi csinálunk, ámokfutunk klubházilag, az se semmi. Tessék csak nézni az edzők számát 2014 január óta, a téli átigazolási időszakot, azt, hogy ki játszik az igazolások közül, azt, hogy azért hozzuk haza az ősz egyik legjobb NB1-es jobbhátvédjét, hogy rajta verjük el az első két forduló vereségeit, azt, hogy Ligakupa-elődöntőn élvezkedünk, miközben még mindig esélyes, hogy kizúgunk, az, hogy mindenki hibás, de főleg a szurkoló, csak az nem, aki fennen hirdette még február végén, hogy minden felelősség az övé az igazolásoknál, bár, végül is igaza van, a nagy szerelem már egyszer beköszönt az NBIII-ban, egyszer a Ligakupában, ja, kár, hogy a 10 gólt a kampionátóba ígérte a Boss, de mindegy is. Szóval balfaszok vagyunk mi is a balfaszok között, ne legyen kétségünk.
Pécsről hazafele a srácokkal már arról értekeztünk, hogy kéne menni Cambridgeunitedezni egyet Erzsébetre, hisz itthon játszik az ESMTK, de aztán kiderült, egy időben lesz mindez a Loki elleni meccsel, így (most még) nyilván a nagycsapat a prioritás. Jó lenne, ha végre megérné kimenni. Jó, persze, ostorozom itt az egész Kispest-mindenséget, aztán én szeretném a legjobban, hogy ez ne így legyen, de egyelőre nem tudok mást írni. Sose hittem volna, hogy valamikor jobban lesz kedvem egy NBIII-mas szimpatik-csapat meccsére menni mint a mi hazainkra, de nagyon ebbe az irányba mennek a dolgok. Persze most még győz a kötelesség, de jó lenne, ha ez a kötelesség megint visszaminősülne szenvedéllyé. Kár, hogy ez utóbbit most nagyon irtják mindenkiből.
Amúgy a sztori megy tovább. A hétvégén megint égett a Dunaúj, ikszelt a Pápa ás a Hali, és a Pécs sem hozott bravúrt a Sóstóiban, azaz minden nyitott. Most kéne az első kispesti bravúr… Teoretikusan kérdezem csak: meglesz, vagy folytatjuk a címképben idézett töketlen teleregényt?
Forrás: Csakblog
Anglia két talán legjobb formában lévő együttese csap össze a 34. forduló záró mérkőzésén. A második fogadja az elsőt, a félig-meddig már kupagyőztes a szinte már bajnokot. Kiváló futballcsemegének gondolhatnánk a programot, ha nem lenne már rutinunk az ilyesmiben. Mert ha Mourinho rangadózik, ott nincs helye felszabadult örömfocinak. Ráadásul – a posztban kifejtett sorozatok és … Előjelek és sorozatok bővebben…
Forrás: Lion Rampant
consectetur adipiscing elit. Vestibulum pellentesque est dui, in lobortis massa finibus vel. Pellentesque bibendum auctor lectus nec tincidunt. Vestibulum ultrices convallis congue. Mauris hendrerit justo scelerisque facilisis gravida. Nulla justo tortor, mattis sed dui a, faucibus maximus quam. Nulla vulputate luctus massa, sed porttitor est viverra a. Sed vitae placerat nibh. Vivamus metus velit, dignissim et diam at, rutrum bibendum ante. Praesent eu nibh at lectus ullamcorper feugiat vel id felis. Nulla facilisi. Vivamus volutpat purus lectus, eu vestibulum ex sollicitudin eget. Nam cursus sem sit amet nulla molestie consequat. Etiam convallis felis id quam ornare, aliquam rhoncus orci fermentum.
Morbi placerat non ex vel tincidunt.
Fusce at tortor hendrerit, bibendum lorem a, cursus lectus. Vestibulum mollis turpis nec ipsum pretium bibendum. Nulla maximus nunc ligula, at rhoncus tortor sodales sed. Sed nec iaculis ex. Aenean vitae porta nisl. Aliquam bibendum sem in orci imperdiet, sed pretium eros gravida.
Nam nibh orci, ultricies in laoreet id, euismod ac elit. Maecenas feugiat libero vitae porttitor sollicitudin. Duis semper, nunc vel tincidunt ultricies, lacus turpis vehicula urna, ac posuere dolor risus et mi. In hac habitasse platea dictumst. Pellentesque sodales turpis turpis, ut fringilla est dignissim vel. Duis fermentum nisl sit amet velit venenatis aliquet. Ut at porttitor eros. Curabitur vitae tincidunt sapien, non blandit purus. Aenean at accumsan turpis. Suspendisse potenti. Morbi dapibus dolor felis, eget suscipit neque pretium vel.
Duis eget iaculis tellus.
Proin sollicitudin tempor arcu sit amet dictum. Praesent in enim in nulla iaculis dictum. Proin imperdiet libero non risus imperdiet facilisis. Sed vel metus ullamcorper, vehicula velit in, venenatis libero. Nullam placerat non diam nec vestibulum. Pellentesque id justo elit. Cras aliquet venenatis magna. In hac habitasse platea dictumst. Aliquam viverra feugiat iaculis. Donec ornare aliquet lacus, nec pulvinar diam rutrum laoreet.
Etiam dictum erat vitae diam tempor porta. In molestie ac nibh quis lobortis. Sed eget elit porttitor ipsum fringilla volutpat. Etiam rhoncus, velit quis vestibulum molestie, purus urna laoreet leo, eu dictum ante nunc sit amet nisl. Vivamus pulvinar sollicitudin hendrerit. Nullam ut velit tempor, porta nibh in, ultricies sapien. Pellentesque nec aliquet dui, et interdum dolor. Nulla sed enim ut nulla rutrum semper. Donec quis tortor malesuada ante porta imperdiet eu et massa. Aliquam ac posuere lacus, quis ultrices ipsum.
Cras cursus auctor bibendum.
Fusce tempus, mi a ultrices consequat, dui purus volutpat arcu, eget finibus dolor ligula ac mauris. Donec pretium semper erat ullamcorper vestibulum. Proin ut molestie arcu, et feugiat leo. Etiam luctus sem enim, eu convallis nisi fermentum non. Aenean convallis, orci et placerat pretium, nibh orci tristique enim, at pulvinar orci dolor nec ex. Vivamus gravida ante lectus, quis laoreet sem ultricies et. Sed vitae turpis ut justo mollis accumsan. Mauris ultricies erat ipsum, ac porta nulla posuere vitae. Nam at enim consectetur, fermentum nulla bibendum, aliquam ante. Integer rutrum elit sed neque ornare, at fringilla mauris ullamcorper. Vestibulum lobortis est in urna porta tincidunt in et ligula. Etiam fermentum sagittis augue, ut rutrum tellus.
Generated 6 paragraphs, 500 words, 3380 bytes of Lorem Ipsum
Forrás: Cosa Nostra
Jó az egy pont a west bromwichi pokolból. Egy Sunderlandnek, nekünk viszont nyerni kellett volna ahhoz, hogy egyáltalán elvben még beszélgessünk a top4-es nedves álmainkról. Ha még matematikailag nem is buktuk el, azért azt nehéz elvárni, hogy a Man. City is olyan fékevesztetten szarul játszon, mint ahogy mi tettük a mai délutánon.
Pullis csapat, dupla fedezékbe beásott, betomtömbökkel alápolcolt, krómvisszapillantós igazi deluxe edition Ikarus, ezzel kapcsolatban nem ért minket meglepetés. Az ilyen iparosokkal telerakott csapat ellen lehet szenvedve játszani, pontosabban másként nagyon nem is lehet. De ezt letargikus, közepesen motiválatlanság alsó küszöbértékét alig elérő telehugyozott pizsamanadrágot nem tudom hova tenni. Értem én, kiestünk az FA-ből. Szörnyű tragédia, én is kettesével fogyasztom a 100-as zsepiket azóta. De legalább annyit kellett kibrusztolni a csapatnak magából, hogy a tarkójára liheghessünk a bilikék tevehágóknak, hátha elcsúsznak, ahogy (és itt mindenkinek a képzeletére bízom, hogy ki szokott elcsúszni). És itt nem az eredmény fáj. Lehetett volna 0-0 úgy is, hogy rúgunk 15 kapufát, megint ellenünk találja meg egy ezidáig ismeretlen kapus élete formáját, nem kapunk meg öt jogos büntetőt, volt már ilyen is. Ha láttam volna a tüzet a srácokon, azt mondom, van ilyen, ezt a Wenger kupát nem itt vesztettük el, hanem ősszel.
Pedig maga a taktika nekem kimondottan tetszett. BR megint csinált valamit, amit még nem láttunk, de volt értelme és lehetett volna rá építkezni. Jelesül, hogy védekezésben bár 4 védővel álltunk fel, támadásban Stevie lépett vissza a 2CB közé, a két szélső védő pedig nem szélre, hanem középre húzódott, így folyamatosabb tudott lennie a labdajáratás. Kérdezem, ősszel a ködben nem sikerült fellapozni a playbooknak ezt az oldalát? Ne menjünk el szó nélkül Lovren játéka mellett, akinek kimondottan jót tett, hogy nem területet kellett védenie, hanem hátulról vadászgathatott megindulni próbáló páros ujjú WBA játékosokra. Ez igazán az ő terepe, amikor egy az egyben rongyolhat ki valakire, bízzunk benne, hogy egy még hosszan tartó rehabilitáció üde színfoltját láttuk.
Ezen a ponton ki is fogyott a tinta abból a tollból, amivel BR jó húzásait tudom felírni a zöld post-itekre, mert megint sikerült pár olyan lépést megtennie, amit máig nem értek. Nem, nem akarok mindent BR nyakába varni, volt sok olyan egyéni rossz teljesítmény, amire nem számítottunk, pl. inkább dobtam volna kútba a labdát, mintsem hogy Sterlingnek adjam. Viszont az a tény, hogy ugyan azokat az embereket, akiket korábban sikerült beekizett pitbull szintjére feltüzelnie most ennyire nem voltak ott fejben, az maximálisan őt minősíti.
Szóval Pontonként:
1. Glen játszatása. Komolyan, világ életemben azt hittem, hogy igen szofisztikált szókészlettel rendelkezem kreatív káromkodások terén, de Glen (nesztek a nagybetű) kapcsán kezdek kifogyni a jelzőkből. Hopsz, meg is megvan, ma Glen egy tökéletes Glen Johnsont hozott. Van egy tehetséges spanyol gyerekünk, aki amikor játszott, olyan fullback számokat hozott, hogy azoktól még a fiatal földművelő Henry apánk is magához nyúlt volna, kétszer. Ha már úgy is mindenki leszarja a bajnokságot (ahogy a mellékelt ábra mutatja) nem inkább neki kéne játékperc, ha egyszer a Szent FA kupában nem villoghat az iszonyatos fontossága miatt?
2. Gerrard játszatása. Nem, nem ő volt a legrosszabb a csapatban. De biztos vagyok benne, hogy a támadó harmadban jobban pörgött volna a labda, ha Allen játszik helyette. Főleg, mert a walesi Xavi pont az ilyen kis területen labda megtartásban / járatásban tud effektív lenni. Olyan érzésem van, hogy BR direkt szabotált egy olyan meccset, amin SG játszott, hogy év végén a ppt-n jobb statok jelenjenek meg a Gerrard nélküli szerzett pontok oszlopban, aztán szétteheti a kezét, hogy a szurkolók miatt kellett játszatni, nem az én hibám.
3. Mario. Ő az, aki a támadók közül a legtöbb életjelet mutatta, labda nélkül folyamatosan támadta akár a védőket, akár a kapust, szabadot harcolt ki, visszazárt, amit kértek és ami miatt az elején kutyázva lett, csinálja. A gond csak akkor van vele, ha úgy kéne labda nélkül helyezkedni, hogy mi támadunk. Túlságosan a labda felé mozog, mert a 16-oson kívülről akar megoldani mindent, az eddigi múltjával érthető, nálunk viszont nem erre van szükség. Főleg, mert egy, a 16-oson egymás hátán falként fetrengő WBA-n nehéz átrúgni a labdát. Erre lett volna tökéletes megoldás, ha a 65-70. perctől, amikor már látszott, hogy az egy pont is elég Pullisnak, be tud jönni egy Lambert, aki birkózik középen a védőkkel, 2-3 alkalommal meg lekészíteni Balonak.
Lambertet azért hoztuk, hogy az Ikarus alakú transformert megmintázó kiscsapatok ellen beálljon a végén. Na melyik meccsre nem hozza el BR? Ki nem találjátok. Az meg, hogy pont Mariót hozta le Borini helyett, az nálam tényleg a feltétel nélküli önlábonlövés minősített esete. Az egyetlen labdát megtartani képes emberünket, aki egyébként támadásban a legaktívabb
és legveszélyesebb volt így is (függetlenül attól, hogy ez inkább a többieket minősíti) hozta le, valakiért, akinek az egyetlen jól artikulálható usp-je, hogy sokat fut. Szép munka, gratulálok.
Mi is mondtuk, hogy ez a szezon elment. Én bevallom nem értettem, hogy miért tört ki a parasztlázadás a Villa elleni meccs után, mert ha ki akarjuk rúgni, akkor azt nem azért a meccsért tenném meg. Hanem ezért.
Forrás: Vörös Fonat
Ma este végre nem kell tovább várnunk, és újra megkapjuk, amire egész héten vártunk, amiről még majd szerdán is beszélni fogunk a haverokkal, kollégákkal és méltán nagy örömöt, vagy legalább szenvedélyt vált ki bennünk. Ugye Ti is remegve várjátok az Udinese elleni csörtét?
Ha még lenne tétje ennek az egésznek, akkor rohadtul paráznék, mert Udine egyébként sem az a kifejezetten és általában kalkulálható három pontos túra, de mivel nekünk annyira hótmindegy’, hogy mi fog és mi nem fog történni, így tök rezignáltan lehet majd ránézni a livescore-ra az olyanoknak, mint nekem, aki dolgozni fog a meccs ideje alatt.
A hátralévő hét bajnoki olyannyira totál háttérbe szorult, hogy egészen mindegy, mi történik rajtuk. Nem is szabad semmit sem ezektől a meccsektől elvárni. Gáz, hogy a Milannak úgy kell kimennie bárhol is a pályára, hogy az, ami ott fog történni, kb huszadrangú sztori most a klubnál. Pedig így van. Itt rég nem az eredményekről van szó, és nem is ezeket kell nézni – most már még annyit is engedünk, hogy a játék is teljesen mindegy. Nem tud megrázni semmi. Mert azt látom, hogy a pályán történtek senkit sem érdekelnek a klubnál. Amire nyilvánvalóan az a magyarázat, hogy a háttérben erősen megy az alkudozás, hogy most Mr. Bee vagy Mr. Lee, vagy Mr. Chi. Ebbe meg kezdek belefáradni, mert őszintén nem tud érdekelni a szezon kellős közepén, hogy majd mi történhet, ha Mr. Bee, Mr. Lee, vagy Mr. Pink, vagy tudom is én ki jön majd a klub élére. Az egyébként sem klasszis, és mentálisan végképp nem erős játékosok szépen magukra lettek hagyva, és leginkább úgy festhet a helyzet, hogy Silvio és titkárai bőszen csörögnek, hogy bocsánat, de itt szombaton lenne egy meccs, amit ha nem probléma, az elnök úr megnézne a TV-ben, szóval addig nem fog válaszolni egyetlen milliárd eurós ajánlatra sem, pardon.
Bevallom őszintén, nem követtem annyira sem a Manchester United, sem az Inter tulajváltással kapcsolatos történéseit, de valószínűleg lehetne egy kicsit okosabban is csinálni, aztán lehet, hogy nem. Értem én, hogy Berlusconi nem könnyedén mond le a dologról, én sem válnék meg „csak úgy” a kedvesemtől, de azért egy kicsit átgondoltabban is lehetne lépegetni, vagy zavarjuk le a szezon végén az egészet. De úgy tűnik, a többi problémánk mellé sikerült egy egész nagyot kreálni még, és gyakorlatilag senki sem tudja megmondani, hogy mi lesz ennek a vége. Mert Silvio maradna, de igazából már segíteni nem tudna, a vezetőség tagjait pedig nyilván nem az fogja (szokta?) megszabni, aki egyébiránt köszönte szépen, de eladta többségi tulajrészét. Nem tudom, mennyit érthetnek a kínaiak a focihoz, valószínűleg van némi tudás is ott azért a lóvé mellett, de igazából mindegy is: csak végre egy tiszta koncepció legyen. Tudjuk, mit akarunk, és miért tesszük azt, amit. Ez ma a pályán garantált, hogy nem fog visszaköszönni, az Udinesének még kell a pont, nekünk meg ha jön, elfogadjuk, de ha nem, akkor sem fog történni semmi a jövő héten sem. Szóval igyatok meg egy bort, legyetek a párjaitokkal, de semmiképp se mondjatok le semmi olyanról ma este, ami fontos nektek, de ha az éppen a meccs, akkor nézzétek. De kikapcsolódásnál többként semmiképp se fogjátok fel a hátralévőket.
Várható kezdő: Diego Lopez – Abate, Mexes, Paletta, Antonelli – Poli, de Jong, Bonaventura – Suso, Pazzini, Menez.
Tipp: leadjuk a végén.
Forrás: Cosa Nostra
A google képkeresőjének első találata a “zsíragy” feltételre
Akartam már korábban reagálni az Öreg legújabb blogbejegyzésére, de aztán teljesen más dolgom lett, és inkább csak magamban dúlta-fúltam. Mert kurvára megsértett. Egyszerűen nem képes felfogni, hogy a lelátón érvényesül az ún. kollektív felelősség elve. Vagyis nincs olyan, hogy szurkolók egy csoportja, hanem olyan van, hogy a Kispest szurkolói.
És ezt nem én állítom, hanem az MLSZ, aki akár egyetlen szurkoló performansza miatt is képes megbüntetni egy egész klubot, szőröstül-bőröstül. (A jelenségre a szurkolói szubkultúrában is találunk parallel megfelelőt: elég csak arra gondolni, hogy a fradista szó mit jelent. Ugye? Simán van egy kollektivizáló tartalma a fradizmusra, azonnal mindenki előtt ott van az ideáltipikus fradista képe.)
Szóval szövetségi értelemben szeretném jelezni: lófaszt vagyok zsíragyú, csak mert lementem Veresegyházra megnézni a fakót! Le kéne már arról szokni, hogy tudatlanságból emberek tömegeit sértegessük. De tényleg.
Azonban a legjobb az egész kontextus. Idézem:
Szövetségi ellenőrt kell fogadnunk a következő két mérkőzésre, na meg vinni kell saját biztonsági szolgálatunkat, hogy elmagyarázzák a zsíragyúaknak is, hogy mit szabad és mit nem szabad.
Igen, valóban, jól olvassátok. A kispesti biztonsági szolgálat (sic!) fogja elmagyarázni, nekünk, a zsíragyúaknak, hogy mit szabat és mit nem szabad. XD LOL 
OMG ROFL és minden, amit a net ki tud termelni magából.
Forrás: Csakblog
Henry és a siker szinonimák
Most, hogy a szezon érdemben véget ért – noha még van megszerezhető 18 pont és matematikai esély a TOP4-re, érezhetően egyre kevésbé érdeklődik az egyszeri Pool-szurkoló a következő bajnoki meccs iránt. Egyre többen kezdjük már most értékelni az évet, benne főleg Rodgers teljesítményét, latolgatva, hogy megy vagy marad, főleg, hogy régi kedvencünk, Klopp bejelentette távozását a Dortmundtól. Egy ilyen helyzetben felértékelődik, előtérbe kerül a manager főnöke (és itt természetesen nem Ayre-re gondol senki sem), a róla szóló információk, minden infomorzsa. Ennek szellemében a WBA elleni beharang is főként John W. Henryről és az FSG-ről szól, nagyon kevéssé az aktuális meccsről. (Különben is, kinek van kedve egy Pulis-csapatról írni?!)
Szóval ideje újra kicsit megnézni ki is a klub tulajdonosa, és főleg azt, hogyan is intézi a legfőbb referenciaként szolgáló „testvérklub”, a Boston Red Sox ügyeit. (Mindenkinek figyelmébe ajánlom Scouser régi posztját a hozzá tartozó kommentekkel együtt)
Amit Henryről tudni érdemes, alapvetően három forrásból raktam össze: egy tavalyi Bloomberg-portré róla, egy baseball-rajongó cikke, valamint két Liverpool-szurkoló amerikai baseball-rajongó kommentjei (Jeff és OT), amit kiegészítek itt-ott a liverpooli tapasztalatokkal. Nyilván nagyon nem teljes ez a kép, de jó kiindulási alapot adhat arra nézvést, mit is várhatunk tőlük.
Szerényen a kép szélén – Forrás: Guardian
Először is: nem bostoni, hanem arkansasi, ami lényeges, több szempontból is. Egyrészt Bostonban is idegenként tekintettek rá 2002-ben, amikor megvette a Red Soxot, konkrétan pénzéhes nyerészkedőnek tartották. Ez a megítélés nyilván megfordult, amikor két évvel később, 86 éves szünet után ismét bajnokságot (World Series) nyert a klubbal. Olyannyira, hogy amikor megvette „a” helyi újságot, a Boston Globe-ot, már az volt a közvélekedés, hogy milyen jó, hogy egy helyi mágnás vette meg a lapot… Boston viszont fontos abból a szempontból is, hogy relatív jelentősége, mérete hasonlít Liverpooléhoz: nem megapolis, mint a szomszédban található New York vagy LA, esetleg Chicago, hanem jóval kisebb. Bár az MIT jelentősége nyilván óriási a város szellemi és gazdasági életére, de semmiképpen sem bír olyan erővel a sportban sem, mint az említett óriások és csapataik. Erre a későbbiekben még visszatérek, most azonban még Henry karrierjét nézzük meg jobban.
Szülei farmerek voltak, ő gyerekként is nagy baseball-rajongó volt, de már akkor is jobban ment neki a fejben átlagszámítás különféle baseball-statokkal kapcsolatban, mint maga a játék, tekintve, hogy nemcsak vékony, de asztmás is volt. 26 éves koráig belefogott mindenfélébe: tanult filozófiát, jungiánus pszichológiát, basszusozott egy Elysium Fields (Elíziumi Mezők, muhaha) nevű progresszív rockot játszó együttesben, előadva egy rockoperát az idegenekről, akik a Cassiopeiáról érkeztek… Mindezt Vegasban black jacket játszva finanszírozta, egy saját kártyaszámláló módszert alkalmazva (amiért ki is tiltották) – már látom is, amolyan Johnny Deppként egy hatalmas rakétával a szájában.
Apja halála után átveszi a farmot, de maga a szójababtermesztés kevéssé érdekli, ellenben a farmerek kockázatát csökkentő határidős terménykereskedés annál inkább. Rövidre fogva, egy komoly veszteség után, időről-időre napokra eltűnik a könyvtárban, hogy a piacok működéséről információt szerezzen. Bármilyen piacról, akár a középkorból is. A lényeg: tudni akarja, hogyan működnek a piacok, és ezen tudás alapján pedig kidolgozott egy saját matematikai modellt, amivel másfél évtized alatt milliárdos lett. Az algoritmusa hosszú távú adatokkal dolgozott, és nem megérzésből, ahogy a korabeli versenytársainak döntő többsége. Vagyis a kereskedésből kikapcsolta az emberi tényezőt (másrészről viszont nagyon is figyelembe vette, mert a kereskedők hangulatingadozásait figyelte), ami viszont sztoikus nyugalmat követelt meg tőle és (ebből következően főleg intézményi) ügyfeleitől is: általában vesztett, viszont amikor nyert, akkor óriásit szakított. Vagyonát a piacon uralkodó elméletekkel szemben álló unortodox (khm) filozófiára építve szerezte. Emellett rendkívül versengő típus is volt.
Larry Luchino, Henry és Werner
Azt hiszem, elég nyilvánvaló, hogy miért időztem el ilyen hosszan a karrierjénél, tevékenyégénél, működésénél. A matematikai modellek, statisztikák iránti vonzódása, intenzív és eredeti használata már Comolli kinevezésénél is tetten érhető volt, ez azóta sem változott: egész életműve ezen nyugszik, nem fog változtatni rajta. Mindenki ismeri a Moneyball-sztorit, a sabermetricset, amiből viszont a lényeg az, hogy folyamatosan kutatni kell, melyek azok az adatok, amelyek elkerülik a versenytársak figyelmét, lebecsülik a jelentőségét, de megfelelő használatuk esetén olyan versenyelőnyre lehet szert tenni, amely komoly nyereséggel (győzelmekkel) kecsegtet.
Henry maga is azt mondja, hogy a Red Soxnál sem csinál mást, mint megpróbálja előre jelezni a jövőt, a játékosok jövőbeni teljesítményét, ahogy az üzleti életben is tette. Azzal is tisztában van, hogy a sportban ez sokkal nehezebb: a szójababnak nem szakad el a szalagja és nincs ügynöke vagy családja sem.
Mielőtt a Red Soxhoz kanyarodnék vissza, fontos megjegyezni, hogy Henry 1989 óta tulajdonol különböző baseball-klubokat (leglényegesebb az 1999-es Miami Marlins bevásárlása), vagyis elég régóta követi a lehető legközelebbről a sportágat.
Henry sport-érdekeltségei – Forrás: Bloomberg
És most visszatérek Bostonhoz. Amikor Henry megvette a Red Soxot, a legfőbb rivális, a szomszédvár a Yankees éppen triplázott, és kongatták a baseballhoz értők a vészharangot: a pénz uralma tönkreteszi a játékot. Ismerős sztori? Henryt azonban kemény fából faragták: nagyon durván agresszívak voltak a bevételek növelésében, minden követ megmozgattak, hogy versenyezhessenek a Yankees-zel. Újjáépítették és kibővítették a Fenway Parkot (a korábbi tulajdonos inkább újat épített volna – egy újabb egyezés) – közel 300 milllió dollárból, amit saját zsebből álltak, tucatnyi szponzori szerződést kötöttek és többséget szereztek az NESN-ben (New England Sports Network, regionális kábelcsatornák összessége), ami tulajdonképpen az aranytojást tojó tyúk lett. (A cég Delaware-ben van bejegyezve, így a valós bevételiről és profitjáról vajmi keveset tudni. A baseballhoz értők szerint bármennyi pénzt elő tudnak teremteni a sportra.) Az eredmény: a 2. legmagasabb fizetéssel működő klub lett a Red Sox, és 12 év alatt 3 bajnoki címet szereztek, miközben a Red Sox csak a 21. a tévés területen a baseball-csapatok között, a teljes piaci nagyságot tekintve pedig csak a 10. legnagyobb.
Henry megduplázta a Sox bevételeit
(Igen, tudom, hogy az amerikai csapatsportok sokkal kiegyenlítettebb viszonyok között működnek, franchise-rendszer, zárt bajnokság, fizetési sapka, draft, miazmás, de itt most a mi szempontunkból az a lényeges, hogy a rendkívüli anyagi hátrány ellenére is megvették a Liverpoolt, mert esélyt látnak rá, hogy a Red Soxhoz hasonló sikereket érjenek el. Egy újabb alvó óriás, hatalmas potenciállal – főleg, ami a globális szurkolói bázist illeti.)
A hogyan az érdekes, természetesen. Nos, nem meglepő módon a fiatal, alulértékelt játékosok kinevelése és szerződtetése révén (esetleg valamiért rendkívül olcsón megszerezhető veteránok), akiket olyan paraméterek alapján választanak ki, amelyeket korábban nem nagyon értékeltek a baseballban. (Ebbe később már belefértek nagyon nagy bukták is: érdekes módon a nagy sztárok vásárlása nem hozott eredményt a Red Soxnál – vissza is tértek az eredeti tervhez.)
Forever young!
Ugyanezt látjuk a Liverpoolban is: a stratégia ugyanaz, kérdés, hogy megvan-e hozzá a megfelelő matematikai-statisztikai modell, illetve a megfelelő scout-rendszer. Előbbivel kapcsolatban Ian Graham neve a lényeg, ő a klub kutatási vezetője, egy elméleti fizikus, aki egy számítógépes programot írt a játékosok teljesítményének adataira, amellyel értékelni lehet őket. Őt a scout-rendszerért felelős Michael Edwards nevezte ki, aki a híres-hírhedt transfer committee tagja is. (Itt egy gyors megjegyzést teszek: ha hinni lehet Tony Evansnak, akkor Rodgers nyáron engedélyt kapott, hogy a tc-t figyelmen kívül hagyva igazoljon. A hírek szerint a Soton triója volt az ő akarata: mindhárman kész focisták, erejük teljében, Lambert már túl is azon…)
Show of strength – Forrás: swissramble.com
Nézzük akkor részletesebben a Red Sox felépítését és történetét Henryék tulajdonosi működése alatt. A baseball-szakértők szerint Rodgers managerként egyszerre tölti be a Red Soxnál található General Manageri és a manageri pozíciót. A Red Soxban a GM-nél nincs magasabb rangú, baseball-hoz értő ember a hierarchiában. A 12 év alatt két GM dolgozott Bostonban, és senkit sem rúgtak, Theo Epstein saját akaratából távozott és lett a Chicago Cubs szakmai vezetője. Sem neki, sem utódjának, Ben Cheringtonnak sem volt semmilyen tapasztalata ilyen poszton. Nem csoda, hiszen Epstein 28 éves volt, amikor 2004-ben kinevezték, Cherington legalább scoutként kezdte a Red Soxnál, de még most is csak 40 éves, noha ez már negyedik éve GM-ként. A baseball-szakértők szerint mindketten Henry kottájából játszanak. Ezt látszik alátámasztani, hogy Epstein a Bocsokkal meg sem közelíti azt a teljesítményt, amit Bostonban nyújtott.
A csapatért közvetlenül felelő managereknél szintén ez a helyzet: fiatalok, kevés tapasztalattal, nem túl jó korábbi eredményekkel. Grady Little semmilyen manageri tapasztalattal sem bírt, mégis a bajnoki döntő kapujáig jutott. Utána Terry Francona jött, aki ugyan baseball-család sarja, és volt már pár év manageri tapasztalata, de sokkal rosszabb, mint elődjéé… Az eredmény mégis 2 bajnoki cím lett 7 év alatt. Az egyetlen kivétel Bobby Valentine, aki komoly névnek számít a baseballban – egy évet sikerült neki kihúznia Henry mellett, viszont szétszedte a Sox nagy nevekből álló, ámde kudarcos csapatát. Azóta John Farrell a manager, aki első szezonjában bajnokságot nyert, míg a másodikban közel 50 éve a második legrosszabb eredményét hozta – menesztése fel sem merült.
A fentiekből a baseballos hozzáértők egyöntetűen azt a következtetést vonják le, hogy addig senkinek sem esik baja, amíg a Henryék által megszabott stratégiát, forgatókönyvet követik. Fogalmam sincs, hogy így van-e, de pár dolog látszik: Henryék nem szeretnek nagy nevekkel dolgozni, ellenben semmi aggályuk nincs akár tapasztalatlan kezdőkre bízni a klub szakmai vezetését. A legmagasabb poszton nem szeretnek váltani. Nem félnek váltani, kísérletezni, ha úgy látják, nem működik az eredeti terv, nem félnek visszatérni sem hozzá. Tanulnak a hibáikból.
Ami a Liverpoolt illeti: 5 év alatt Rodgers a harmadik manager, ez a fentiek tükrében szokatlan, bár a posztok keveredése miatt nehéz összehasonlítani a kettőt. Egy biztos a szentimentalizmus vagy pillanatnyi eredmények, hangulati tényezők nem fognak szerepet játszani a döntésükben. Így – ellentétben azzal, amit korábban hangoztattam – a hátralevő hat meccs nem valószínű, hogy bármilyen szerepet játszana a döntésükben. Ehhez hasonlóan az sem fogja őket befolyásolni, hogy Klopp elérhető, ráadásul a Soxnál sem alkalmaztak nagy nevet, aki korábban trófeákat nyert volna. Igazából egyik vezetőjük sem nyert soha semmit, a Sox mégis az utóbbi másfél évtized legsikeresebb baseball-klubja, vélhetően a kialakított struktúra és az alkalmazott stratégia miatt. Az is igaz, hogy minden bizonnyal ilyen kiforrott stratégia még nincs nálunk, noha a fő elemei nyilvánvalóan már itt vannak: a statisztikai kitörési pontok, az előrejelzési modell, a scout-rendszer és a fiatalok, rejtett tehetségek felkutatása és beépítése.
Azt most BR is megerősítette: az FSG nem változtat a modelljén, hisznek benne, mert sikeres volt másutt is, fiatalokat fogunk ezután is igazolni, akik nálunk fejlődnek majd. Ráadásul azt is mondta, hogy beszélt Henryékkel, akik teljes mellszélességgel támogatják. A fentiek tükrében ez egyértelmű: amíg a manager követi a megszabott irányvonalat, maradhat.
Az is biztos, hogy Henry sosem ül a babérjain, és bár nem szeret a középpontban lenni, de győzni akar, a „változásokhoz folyton alkalmazkodni kell, a pihenés úgysem nagy öröm” – vallja.
Epilógus
Szombaton 16 órakor játszunk a WBA ellen, amelyet január óta az a Tony Pulis irányít, akinek csapatai ellen nem igazán megy nekünk, mondhatni pocsék a mérlegünk, főleg az idegenbeli: 7 meccsből egy győzelem, 3-3 döntetlen és vereség, 7 lőtt és 11 kapott gól. Borzalmas. Mindehhez járul, hogy számunkra a szezon nagyjából tét nélkülivé vált, ami rendkívüli csalódás. Kérdés, hogy ebből a csalódott hangulatból mit tud kihozni BR és a csapat. Egy esetleges döntetlen vagy vereség gyakorlatilag végképp eltüntetné azt az iciri-piciri maradék reményt is a TOP4-re, így azt remélem, hogy lesz annyi tartás, akaraterő, hogy valahogy kibrusztoljuk a győzelmet.
Forrás: Vörös Fonat
Fél Olaszország azon fanyalog, hogy a Juve egy kamutizivel, egy ellenünk elmaradt büntetőt megúszva jutott be Európa legjobb négy csapata közé. A webkettőt elárasztották, sőt, már a mainstream médiába is eljutottak a három oroszlán – egy zebra, három kanos fiúka … Folytatás
Forrás: Bianconeri
