Kezdeném két orbitális közhellyel. Az a csapat jutott tovább amelyik jobban akarta és többet tett érte. A Villa ma jobb volt és megérdemelten jutottak a döntőbe. Nem csoda, a hazai kupák a kis- és középcsapatok nagy lehetősége, hogy villantsanak valamit, a Villa ma megtette. A meccs kapcsán három dolog zavar nagyon. Az első, hogy egy kiesés elől menekülő csapat lejátszotta a mieinket. A második, hogy Tactic Tim csapatának sikerült jobban szerepelni. A harmadik pedig, hogy a pocsékul, önmaga nimbuszát rombolva játszó Gerrard végig a pályán maradt.

Mielőtt ez utóbbival foglalkoznánk. Még ki kell írnom magamból, hogy a mumusunk megint lecsapott. Bentekével, aki most már második éve senki más ellen nem játszik jól csak ellenünk, megint nem tudtunk mit kezdeni. Nem tudtunk vele mit kezdeni a fejeseknél, nem tudtunk mit kezdeni vele ha beállt küzdeni a védelmi vonalba és akkor sem, ha kicsit visszább húzódott. Ez is zavaró kicsit de ezt már megszokhattuk.

Ma viszont számomra a legzavaróbb az volt, hogy Gerrard végig a pályán lehetett. Szívem szerint nem is kezdettem volna, hiszen mára már teljesen nyilvánvaló és tagadhatatlan az a tény, hogy a mai Liverpool a mai Gerrard nélkül jobb csapat. A mai lelassult, megkopott Gerrard egyszerűen nem illik már a mai Liverpool stílusába. Elrontja annak a játékát, hiszen nem ér már vissza védekezni és nem ér már fel a támadásokhoz sem, szerelni ma már nem nagyon tud, így arra, ami ma is a fő feladata lett volna a második félidőben – védelmet biztosítani a védelemnek és szűrni a középpályán, hiszen controllert tolt ekkor – alkalmatlan, ma már csak a szép, hosszú, pontos Hollywood lasztik mennek neki, ami meg pont nem illik bele a csapat játékába. Egyszerűen fájdalmas volt ma nézni a játékát, rossz volt nézni mikor a nála ezerszer jobb játékot toló Allen jött le, hogy Can – aki ma pocsék volt a négyvédős jobboldali védőnek – előremehessen a középpályára. Szerintem rossz azt nézni mikor egy legenda rombolja a saját szobrát. Márpedig manapság ezt teszi. Az egyetlen jó dolog ebben az, hogy kevésbé fog fájni a drukkereknek mikor megy levezetni a Galaxy-ba.

Értem én azt, hogy ma nem lehetett kihagyni, hiszen a Get Gerrard to Wembley szurkolói kampány végre célt ért és Gerrard végre ott volt a Wembleyben. Értem azt is, hogy hatalmas legenda, meg értek én mindent, hogy miért volt ez egy külső kötelező tényező. Viszont baromira zavar elméleti okból, Liverpool-drukkerként az egyik legtöbbször emlegetett és legfontosabb alapelvünk, hogy Nobody’s bigger than Liverpool. Ezzel abszolút egyetértek és fontos része a liverpooli identitásomnak is. És épp ezért iszonyatosan zavar amikor ez sérül, amikor kiderül, hogy a Kapitány bizony fontosabb a csapatnál, ennek pedig sajnos fényes példája a mai meccs.

Ezért mindenkit, aki ennek kialakulásában fontos szereplő elküldenék melegebb égtájakra. Kezdve a Koppal, az angol közvéleménnyel, a sajtóval, a tulajokkal és nem utolsó sorban BR-t. Mert sajnos ebben ő is benne van nem is kicsit.

A meccsel magával nem is nagyon akarok foglalkozni. Ma rosszak voltunk. Ebben Gerrard és BR ma a fő hunyók. Nemigen értem, hogy Rodgers miért gondolta azt, hogy eddig is olyan jól bevált cölöpcsatárosdi a hosszú lasztikkal és beadásokkal ma pont jó lesz. A végére már a Balo-Lambert duó egyszerre büntetett. De a legfőbb hibája az Gerrard.

Lehetne de nem akarok foglalkozni az okokkal (pl. biztos jó volt minden sorozatnak teljes erővel nekimenni, hogy előre nem látható módon mindegyikben fájdalmasan és lehetőleg közel a célhoz koppanjunk). Nem akarok foglalkozni a következményekkel, például, hogy BR Gerrarddal kapcsolatos töketlensége elég ok-e a kirúgásához (szerintem nem). Ma csak káromkodni akarok, hogy Gerrard ismét ráerősített a tragikus hősként formálódó képére.

Forrás: Vörös Fonat