Csakblog

Akkor zanzásítva: Vernes egy ideig jobb ha meghúzza magát a szurkolók előtt, mert kezd egészen penetráns lenni ami vele történik. Hidi dettó. De nem csak miattuk kaptunk ki Miskolcon. Nézzük előbb a kényszerszülte felállást. Kemenes sérült, Nagy Sándor, Barát sérült, Youla sérült, Holender sérült, vagyis a fix kezdőnkből egy kapus,…És képzelhetitek, mi van ha Kassai nem fújja be lesnek a harmadik gólt?

Forrás: Csakblog

Csakblog

Sajnos az van, hogy alig-alig találok képeket a régi Kispestről és különösen az Üllői út eredeti, még panelok előtti állapotáról, ami azt is jelenti, hogy az Ady egy jelentős szakasza is hiánycikk. Sőt, még az is komoly probléma, hogy nagyjából meghatározzam, hogy amit ismerek, az pontosan hol lehetett, hiszen az Üllői számozását valószínűleg újrakezdték valahol a mai Határ út környékén, és tartott egészen a Lajosmizsei átjáróig, hogy onnan megint újrakezdjék Lőrincen. Az már csak külön extra, hogy sokszor egyes lőrinci épületeket, képeket sorolnak be Kispesthez, de ez legyen a legkisebb gond, nagyon összenőtt a két település.

Szóval ha van régi képed Kispestről, a kispesti utcaképekről, akkor szívesen venném, ha elküldenéd nekem. Nyitottam egy helyet, ahova fel lehet tölteni, így a dolgod csak annyi, hogy klikk, majd Choose files és máris megkaptam őket. Ha nagyon nem megy, akkor jöhet mailben is: hanta@taccs.hu

Aminek nagyon örülnék:

• Üllői út a mai Kossuth tértől a Villanytelepig, a századforduló és a panelek között bármikor. A Villanytelep környéke különösen jó lenne.
• Sárkány utca, Szent Imre herceg útja vagy Ady Endre út a Wekerlei oldal kivételével bárhonnan és bármikor.
• A Hofherr gyár környéke bármikor.
• A Lipták telep (ez már Lőrinc) környéke bármikor. Ez ugye a stadion miatt fontos.
• A Templom tér környéki utcák (Hunyadi, Kisfaludy, Fő (Horthy Miklós), Báthory, Petőfi, Esze Tamás (Herrich) a panelek előtt.
• Éttermek, kávézók, italmérések képei bármikor.

Ami annyira populáris, hogy felesleges lenne elküldeni:

• A régi Kispest // kispest.weebly.com
• Fortepan (ezt érdemes kritikával kezelni az erős közösségi jelleg miatt, de mindenképp az egyik legcsodálatosabb forrás)
• Ilyen is volt Budapest, fotók.hu
• A Hungaricana képeslapgyűjteménye

Aminek extrán örülnék:

• ha a képek mellett lenne egy kis magyarázat is. Például egy txt vagy bármilyen szövegfileban, hogy az egyes képen mit láthatok, mikor készült, netán valami személyes emlék tartozik hozzá.

Ha minden összejön, akkor térképre tudnánk helyezni a képeket, és végre rendbe tudnám tenni, hogy a klub nagyjából hol működött, a vezetői, tisztviselői hogy és milyen körülmények között élhettek, és hasonló érdekességek.

Mutatok egy példát:

A képen Kerekes Mátyás vegyeskereskedését láthatjuk (fotó: régi Kispest, az eredeti elérhető a hungaricana oldalán)

Mivel hozzáérhetőek az 1916 és 1928 közötti Budapesti Czím- és Lakásjegyzékek (ezekben szerepel Kispest is) kereshető állapotban, így könnyen megtudhatjuk, hogy 1928-ban Kerekes Mátyásnénak valóban volt egy vegyeskereskedése a Sárkány utca 142-ben.

Feltételezve, hogy az utcák átnevezésével az átszámozást hanyagolják, megpróbálkozhatunk egy kereséssel az Ady Endre út 142-re, és hopp, hatalmas mázlink van: a cím valid, és bizony az épület is létezik még. Jelenleg a KDNP székel benne:

Legjobb tudomásom szerint ehhez a vegyeskereskedéshez nem sok köze van a KAC-nak, sőt mondhatni semmi, de mivel szembejött, és nagyon közel van a stadionhoz, meg amúgy sem maradt meg sok kép Kispest nem wekerlei történelméből, így megért egy kis utánjárást.

Forrás: Csakblog

Segítségeteket kérném: régi kispesti képeket keresek

(lemegyek kocsmai szintre) Ezt nem értem. Először az van, hogy idéntől végre komolyan veszik a csillió éve létező licencszabályzatot, van is belőle gondja rendesen a potenciális NB I-es klubok többségének, majd közben belengetik, lehet mégsem kell 16 csapat az élvonalba. Lefordítva, ha az egyik szabályzatot komolyan vesszük, akkor mi a faszért nem tesszük ugyanazt a másikkal is, történetesen a versenyszabályzattal, ami ugyanúgy jó előre el van fogadva, és abban le van írva, hogy hányan esnek ki, hányan jutnak fel.

Sőt, tovább is megyek. Egy tisztességes világban már most megvan az elfogadott versenykiírása a következő idénynek, ami, mivel ezzel ellentétes információ nem volt, nem lehet más, mint a jelenleg érvényes. Ha működne a magyar sportbiznisz, akkor csak így lehetne tervezni pénzügyileg, játékoskerettel, bármivel. A stabilitásra.

Ha pedig módosítani szeretnénk rajta, akkor a következőt már nem basztatjuk, hanem előtte, még a nyárig (nem a nyáron!) átbeszéljük a továbbiakat, majd azt fogadjuk el a rákövetkezőre, vagyis innen számolva a 2016/17-es idényre. Mondom, máshogy nem lehet gazdálkodó környezetben nyugodtan tervezni.

De persze mi a túrón lepődök még meg 2015-ben, Magyarországon?

Forrás: Csakblog

Vagyis ezt írja a Nemzet Sport Online. A stadion közben gondolom megoldódott, megegyeztünk a Csepellel, vagy a csepeli stadion fenntartójával és még egy sokadik féllel, aki majd alkalmassá teszi NB I-es meccsek rendezésére. A pénzügyiről pedig nyilván nem tudunk semmit, ahogy eddig sem. (Valamiért úgy emlékszem, ez a rész korábban nem volt gond nálunk, érdekes, hogy pont pont most, amikor az Öreg csaknem 900 milliót kapott az államnak visszaadott Bozsik ellenértékeként.)

A legviccesebb hiánypótlásra kötelezett egyelőre nekem a Nyíregyháza, ahol az alapadatokkal is probléma volt. Talán nem tudták helyesen leírni a klub nevét? Vagy ez mit jelenthet?

Döntés május közepén, bejelentés május huszonvalahányadikán, még pont az utolsó forduló előtt.

Forrás: Csakblog

Az alvég összes meccse a hátra lévő három fordulóban (félkövérrel az egymás elleniek, a hazai/vendég elhagyva):

• 28 Pécs – Dunaújváros
• 28 Dunaújváros – Pécs
• 28 Honvéd – Videoton
• 28 Haladás – Nyíregyháza
• 28 Pápa – DVSC
• 29 Pécs – Győr
• 29 Honvéd – FTC
• 29 Dunaújváros – DVSC
• 29 Haladás – MTK
• 29 Pápa – Paks
• 30 Pécs – Nyíregyháza
• 30 Honvéd – Pápa
• 30 Pápa – Honvéd
• 30 Dunaújváros – Paks
• 30 Haladás – Felcsút

Mit érdemes vizsgálunk?

• Azt, hogy az összes lehetőséget végignyálazzuk (szerezhető: 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7 és 9 pont, plusz az egymás elleniek) kicsit sok lenne, meg megerőltető matematikailag, így most elhagyom.
• Ellenben az fontos, hogy mikor, milyen feltételek mellett maradunk bent biztosan. Erre szűkítem tehát a problémát.

Öt ponttal megyünk a jelenleg legjobb kiesőnek nevezhető Haladás, és ugyanennyivel a Pápa előtt. A Haladás győzelmeinek száma öt, annyi mint nekünk, a Pápáé négy. Ugyebár év végén elsődlegesen a győzelmek száma rangsorol pontegyenlőségnél, tehát ez még számíthat.

Triviák a Pápára:

• Ha a 30. fordulóban elverjük otthon a Pápát, akkor már nem lehetünk utolsók, vagyis a Pápa nem előzhet meg minket. Ilyenkor nekünk 27, nekik 19 pontjuk lenne, nem számolva a 28. és 29. fordulóban elért eredményeket.
• Ha a 30. fordulóban csak döntetlent játszunk a Pápával, akkor nekik két győzelem kell ahhoz, hogy beelőzzenek minket. Ellenfeleik a hat pontért: Debrecen, Paks, szóval valószínűtlen az egész, tehát a hazai döntetlen is elég lesz ellenük, hogy mindenképp előzzük őket.
• Ha a 30. fordulóban kikapunk otthon a Pápától, akkor annyival komplikáltabb a helyzet, hogy két pont a difi, vagyis nem szabad, hogy két pontot hozzanak rajtunk a két meccsükön. Mivel két döntetlen nem jó nekik, mert azonos számú lenne a győzelmük a miénkkel, így legalább egyszer kell a három pont, vagy bízni az egymás elleniben, hogy az nekik kedvez majd (idegenben 1-1 lett). Ha pedig az sem számít, akkor marad a gólkülönbség, ami jelenleg nekünk -11, nekik -33, vagyis cinkes, hogy itt nem érnek be minket. Szövődmény: a Pápa ebben az esetben ugyanúgy két meccset nyerne, mint az előzőben, ami szerintem ugyanúgy valószínűtlen.
• A Pápa nagyon nagy valószínűséggel mögöttünk végez.

Számolgatás a Haladásra:

• A nagy kérdés, hogy mi mit játszunk a Pápával az utolsó fordulóban (ismét elhagyva a 28. és 29. fordulók eseményeit):
  • ha nyerünk: 27 pontunk lesz. Ilyen esetben a Hali csak három győzelemmel (Nyíregyháza, MTK, Felcsút) előzhet be minket, mivel nyolc pontot nem lehet szerezni, hogy számítson a nyert meccsek száma. Mennyi ennek a realitása?
  • ha döntetlenezünk: 25 pontunk lesz. A Haladásnak tehát elég 6 pont két meccsen, vagyis két győzelem. Ebben a pillanatban nekik 7 győzelmük lenne, míg nekünk maradna az 5, vagyis mögéjük kerülnénk. Egy pici sansza azért van ennek a lehetőségnek, pont annyi, hogy még legalább egy-két fordulón keresztül izgulhassunk, amíg mi a Vidivel és a Fradival próbálkozunk.
  • ha kikapunk: 24 pontunk lesz. A Haladásnak ekkor legalább 5 pont kell, vagyis egy győzelem és két döntetlen, vagy két győzelem. A sansz itt sem sokkal több, mint az előzőben, ráadásul azt is bele kell számolniuk, hogy mi kikapunk.

Dunaújváros:

• 22 pontjuk van, hárommal mennek a Haladás és a Pápa előtt, így szinte teljesen irrelevánsak a mi ügyünkben. Ha kiesnénk, akkor teljesen mindegy, hogy ki előz meg, annak a Dunaújon is át kell mennie.
• Illetve annyiban fontos szerepet játszhatnak, hogy ha véletlenül nagyon elsül a Pápa vagy a Haladás lába (és szigorúan nem mindkettőé!), akkor valamiféle ütközőzónát képezhetnek számunkra. A Pécs, a Loki és a Paks van nekik hátra, és ahhoz hogy mögöttünk tartsuk őket (amolyan pufferként, ahogy írtam), ahhoz legfeljebb kettővel szerezhetnek több pontot, mint mi. Ha ez bekövetkezne, akkor pontegyenlőség lenne, viszont a győzelmeink száma ilyenkor pont ugyanannyi, tehát az egymás elleni eredmény döntene, ami meg a 3-0 és a 0-0 után nekünk áll. Kivéve egy esetet.
• Tehát a Dunaúj igazából lényegtelen, ha
  • megverjük a Pápát, akkor tőlük függetlenül is bent maradunk,
  • ha ikszelünk a Pápával, és a Dunaúj pont egyszer nyer, akkor van az a ciki és kivételes eset, hogy nekik egyel több győzelmük lesz, és ugyanannyi pontjuk, mint nekünk, tehát elénk kerülnek. Ebben az esetben a Haladásra kell nagyon figyelni majd, hogy ne nyerjen kétszer, mert akkor visszaesünk 15. – kieső – helyre.
  • ha kikapunk a Pápától, akkor max két pont megengedhető a Dunaújvárosnak, minden más esetben beelőznek minket. Ennél a szcenáriónál is a Haladás lehet a bibi, bár ahogy náluk írtam, azért nem túl nagy sansszal.

A lényeg, hogy végre saját kezünkben van a sorsunk. Öt ponttal megyünk a két utolsó előtt, és még játszunk egyet a jelenlegi utolsóval, ami azt jelenti, hogy bőven elég elverni a Pápát, és akkor 99%-ban fix a bentmaradás. Sőt, az is lehet, egy döntetlen is elég lesz nagy valószínűséggel, de mondom, a lényeg, hogy visszakerült önnön kezünkbe a sorsunk, ami nem mindig volt így az elmúlt hetekben.

Öt pont fór ebben a mezőnyben három fordulóra bőségesen elég kell hogy legyen.

Forrás: Csakblog

Többször írtunk már a lesszabályról, mert különböző szituációkban mindenféle vita alakult ki körülötte. Volt, amikor igazunk lett, és volt, amikor Bede sporttárs ránkcáfolt. A lényeg azonban az, hogy egészen tegnapig, amíg fel nem hívták rá a figyelmemet, egyszerűen a látóteremen kívül esett, hogy kirúgásból nincs leshelyzet. Őszintén, ti ezt tudtátok?

És az igazi vicc az, hogy ez így van legalább 100 éve. Kikerestem itthon az 1921-es szabálykönyvet, amit egészen véletlenül megvásároltam valamikor egy antikváriusnál, és beszkenneltem mindenki okulására:

A szabálykönyv borítója

Nincs off-side goal-kick-nél (a képre bökve nagyban is olvasható)

Még egyszer, szájbarágósan (a képre bökve nagyban is olvasható)

És mi az a goal-kick? Ma (kapus)kírúgásnak hívjuk (a képre bökve nagyban is olvasható)

A szkennelt oldalak közepe kissé homályos, de nézzétek el nekem, hogy nem akartam darabokra törni a már így is elég rossz állapotú könyvecske gerincét.

Betöltés…

Forrás: Csakblog

Gólöröm, kétszer is Kispesten egy nap. Nem gyakori eset. Yeah! (fotó: Babar).

Szerintem igen. Mármint bennmaradásilag. Tudom, hogy ez a kijelentés kb. olyan felelőtlen és szélsőséges, mint amikor hetekkel ezelőtt sírtunk azon, hogy kész, kiestünk (arra nem is emlékszem, hogy konkrét posztban sírtunk-e, de élőszóban, egymás közt a korlátnál mondjuk biztos), tudom, elismerem, de valahogy én most nyugodtabb vagyok. Mondjuk ez nem az a kellemes nyugalom, inkább egy beletörődős fajta, beleszürkülős az utóbbi bő egy évünkbe, de akkor is valami nyugalom-féle, mert szerintem most már meglesz a bennmaradás. Hogy azután mi lesz, arról persze fogalmam sincs.

De most első körben jussunk el az addig-ig.

Én magamban úgy számoltam, hogy a Kecsó ellen iksz, Vidi, Fradi gyufa, majd Pápa ellen szoros siker, ez négy pont, és az elég lesz. Hanta e felvetésemre rögtön dugámba döntött a Gurigában meccs előtt, hogy négy pont semmire nem lesz elég, erről aztán parázs vitát folytattunk, később a lemeztektonikáról is amúgy, ha ez izgat bárkit is. Lényeg a lényeg, nekem így a mai győzelem bónusz volt, és mivel egy esetleges egy ponttal is pozitív szcenárióm esélyének továbbélését véltem volna megvalósulni, így meg pláne.

Gyula vitéz télen-nyáron, ha gólt bólint, sose bánom. (Fotó: Babar).

Mint minden győztes meccs után, persze az ember jóval pozitívabb, és csak a jóra akar emlékezni, nekem is az első beugró momentumok máról egy hétig azok lesznek, amint Gyula a leblokkoló kecsói védelem közepén a kapuba fejel (és sajnos az is, ahogy az üres kapu mellé oktalankodik), ahogy Filip szép szólóját góllal koronázza, ahogy Godoy kapufát heggeszt, ahogy Elez Baráth fejére rajzolt szabadrúgását a címzett Boti a léc alá fejelné, de Tujvel hárít. (Apropó Elez. A sokat szidott téli 9 igazolásból én eddig Punót dicsérgettem, de el kell ismerni, ez a Laziós gyerek hetek óta egész stabil partner Ignja mellett. Ha eleve ő jön Kosznics helyett, talán nem itt tartunk. Vagy igen, és túl engedékeny vagyok? Nem tudom… De Elezzel igazából hetek óta nincs bajom, sőt.) Meg Nagy Geri sorozatban remek teljesítménye középen, Botka Endi bizonyítása, hogy nem kell mással bohóckodni jobb-bekkben, Hidi biztos pontként való szereplése, és az, ahogy néha már a többieket izzítja. Na, ez elég szép csomag a jóból, az utóbbi hetekben úgyse dicsértem ennyit.

Gólszerzők egymás közt: Filipet Gyulabá ölelgeti. (Fotó: Babar).

Nem ünneprontásból, de mondjuk egy Kecsó is kellett ehhez a szépre sikerült délutánhoz, azért azt ismerjük el. A narancsba öltözött vendégek nem nagyon rángatták az istrángot, amolyan “érjen mér véget ez a szezon” hangulatban csúszták végig a 90 percet, elkínzottabb állapotban, mint Salecz klubigazgatójuk zakója, amit a félidei riportadásakor csodálhattunk meg. Viszont tény, az ő fékezett habzásukkal szemben a mieink akartak (tudom, ez a minimum), és ennek most lett is következménye. Végre pozitív előjelű.

Botka Endi megint jól nyomta – remélem már Rossinak és a klubvezetésnek is leesik végleg, hogy évekre megvan a jobbhátvédünk. (Fotó: Babar).

Ami magammal szemben inkább megijeszt, az viszont az alaphangulatom. A korlátnál állva kiégettebb érzések kerülgettek, mint a Megyeri úti stadion füve egy-egy kilencvenes évekbeli nyári kánikula idején. Már hetek óta megy ez a dolog, de ma valahogy csúcsosodott, hogy nem igazán izgulok. Illetve persze, dehogynem – megszokásból. De most épp nincs bennem az az idényvége-közelít-hangulat, hogy oké, ez nagyon tré év volt, de milyen lesz a következő szezon, kiket igazolunk, kik mennek el, kit érdemes tartani a keretben, melyik fiatalunk épül majd be jövőre. Miért lettem kiégett? Talán mert érzem, hogy a kérdéseimre úgyse kapnék választ, ha meg kapok, az mégannyira sem tetszene?

Nem tudom. Macron, Csepel, Rossi, ez lesz az új év, vagy nem, újdonságokat is hoz meg nem is, várós is (reflexből) meg nem is (tapasztalatból), de nagyon nincs most értelme jövő-tippelő elmélkedésnek, mert valahogy sose az lesz, amit best-case változatként kiötölnénk, és magának minek gerjesszen az ember fölös csalódásokat? Mint amikor anno a fórumon egymást ajzottuk föl kommentelők a Pini évek minden átigazolási időszakában, hogy na, most hozzuk haza Pisontot, na most jön vissza Pintér Zoltán meg Németh Norbi, aztán jó esetben Hornyák Vendelek, rossz esetben Arielek érkeztek. Mi meg hőzöngtünk. Pedig mit vártunk, ahogy tesó szokta mondani, meleg hógolyót?

Nem jó ilyen nihilsta cuccot írni, de mit tegyek, most ez van bennem. A csakblog pedig mindig is egy őszinte blog volt, azt írjuk, ami bennünk van, nem azt amit más látni szeretne, vagy amit pl. “illik” egy győzelem után… Mint a Metallica a ’90-es évek közepén, amikor még vállalták a változást. És hiába népszerűbb világszerte a 2008-as retro D.Magnetic lemez, én sokkal többre becsülöm a saját idejében őszinte spermafoltos lemezduót meg még az olajoshordós St.Angert is a mágnes-lemeznél. Ez van.

Szóval megvagyunk? Idénre szerintem karcosan igen. De hogy a nyár, s majd az ősz miket hoz nekünk, abba egyelőre nem nagyon szeretnék elmélyedni, még gondolatban sem.

Bőven elég lesz majd akkor.

És amúgy emberek… végre megvertük a Kecsót. Először az NB1-ben. El sem hiszem…

Forrás: Csakblog

Moszkva, 1945. május 9. (vagy nem, ismerve a szovjet hírügynökségek hozzáállását a hiteles tájékoztatáshoz)

Május 9. a Győzelem Napja, a Nagy Honvédő Háború, és egyben a második világháború végnapja, amit a szovjet hagyomány miatt Európa ezen felén ugyebár egy nappal később tartunk. Ilyenkor aztán lehet felvonulni, megmutatni, hogy milyen haditechnikával rendelkezünk épp, hadd röhögjön rajta a képzelt ellenség, aki úgyis tud addigra mindent, sőt kicsivel tán többet is mint mi magunk. A lakosság meg szórakozik, ezt hívjuk parádénak.

Mikor verjük el a Kecskemétet, ha nem ma? A szómisztika mellettünk szól, mivel más nem: győzelem napja és honvédő háború. Győzelem és Honvéd. Ennyibe kapaszkodhatunk.

Veteránok a 2005-ös parádén, korhű járgányokban. Nincs is jobb, mint nyolcvan plusszosan, egy lengéscsillapítatlan járművel felvonulni a macskaköves Vörös téren. Vesekőprogram orosz módra

Hagyományosan ilyenkor villantanak az oroszok új fegyvereket. Idén leginkább a friss fejlesztésű Armata T-14 tankra lesznek kíváncsiak a népek, amivel az oroszok a hagyományos tömeghadsereges hadviselés ikonikus járművét kívánják átvezetni a XXI. századi konfliktusok terepére. Nálunk ezzel szemben az a kérdés, hogy a kilenc új csodafegyverből hányat vetünk ma be

Az én kedvencem azonban a díszlépés. Ha az orosz egyes fogható lett volna nyugaton, akkor mindenki láthatta volna, hogy a Monty Python honnan lopta a Hülye Járások Minisztériuma c. szkeccsének alapötletét

Forrás: Csakblog

Ha a Kecsóval játszunk, akkor mindig felmerül a kérdés: vajon mikor nyerünk már végre ellenük az NB I-ben? Mert amúgy az összes versenykiírásban sikerült, ahol összefutottunk, csak pont az élvonalban nem.

Viszont olyan sincs, hogy ezen a blogon valami ne kerüljön történelmi kontextusba, ne legyen mellette egy kis statisztika, így megnéztük, hogy a jelenlegi NB I csapataival (plusz a Vasas, Békéscsaba) mikor játszottunk először bajnokit, és mikor nyertünk először, valamint a kettő között hány meccs telt el.

A lényeg, hogy a Kecskemét meggyőző fölénnyel második a Vasas előtt, jócskán lemaradva az MTK-tól. A többit az alábbi táblázatból mazsolázhatjátok ki:

* Az MTK ellen az 1921/22-es szezonban, a Hungária körúton elért 1-1-el szereztünk először pontot. 1926/27-ben egy szintén idegenbeli 2-2-vel a következőt. 1928/29-ben meg is van az első hazai pont: 1-1. A következő nem verségek: 1929/30 idegenben 1-1, 1932/33 idegenben 3-3 (otthon 1-9). A Kecskemét tehát még a fasorban sincs az MTK-hoz képest, akiket a 18. közös szezonunkban sikerült először megverni. Utóbbi tény könnyen lehet, hogy alltime NB I-es rekord.

** Sajnos az MTK, Újpest, Vasas, Haladás, Győr, Diósgyőr sorhoz nem volt már időm kikeresni a pontos dátumokat, így két lehetőséget adtam meg első győzelemnek (mivel nem tudom, hogy tavasszal, vagy ősszel sikerült). Ahol mindkét meccset megnyertük az idényben, úgy az “eltelt meccs” is nyilván egy lesz.

*** Az egyes kluboknál a jogelődöket vettem figyelembe, kivéve a Diósgyőrnél, mert ott ez szinte értelmezhetetlen fogalom.

Forrás: Csakblog